Úton az olimpia felé – interjú Herczeg Györggyel

A Nemzeti Sport Online, a Blikk és sok más hazai portál is tudósított már a 19 éves gerelyhajítóról, aki 2023 júliusában Eisenstadtban új magyar csúcsot állított fel. 84,98 méteres hajítással bekerült a legjobbak közé, és nem titkolt célja az idei olimpiára való kijutás.

„2012-ben a londoni olimpia hatására kezdtem el gerelyt hajítani a testvéremmel együtt. Azóta édesapánk az edzőnk, aki tízpróbázott még fiatalabb korában (ennek az egyik száma a gerelyhajítás). Innen jött, hogy kipróbáltunk az atlétikán belül pár számot, és ez tetszett meg a legjobban.”

György egyébként már 4 éves kora óta sportol. Kezdetben intenzíven úszott, viszont ezt egy idő után túl monotonnak találta. Az atlétika néhány számát végigpróbálva végül a gerelyhajításra esett a választása. „Ezt élveztem a legjobban. Meg ebben éreztem magam a legtehetségesebbnek.”

Elmondta, hogy nagyon hálás, amiért édesapja gyerekkorában motiválta abban, hogy edzésre járjon. Szerinte sok gyerekben csak későn fogalmazódik meg, hogy melyik sport, vagy hobbi érdekli. Ebben a korban még nehezebb megtartani a fókuszt, gyakran megkérdőjeleződnek az ilyen jellegű elhatározások. A második motivációs tényező az volt, mikor Németh Miklós olimpiai bajnok is csatlakozott a stábhoz. „Még stabilabbá tett engem, hogy még rá is hagyatkozhatok. Sokat segített abban, hogy javítsuk a technikámat, megosztott több olyan trükköt, amikkel még nagyobbat tudok hajítani, ugyanakkora erővel.”

Amikor arról kérdeztük, hogy milyen érzés, amikor valakinek az édesapja az edzője, csak előnyöket tudott felsorolni. Legfőbb pozitívumként az állandó közös célokat emelte ki.

„Egy célért dolgoztunk. Ez egy közös út volt, együtt tanultunk. Tanultunk a hibáinkból, és úgy állítottuk össze az edzéseket, hogy számomra minél optimálisabb legyen. Ha volt valamilyen problémám, akkor azt mindig meg tudtuk beszélni.”

Ez György egyetemi pályafutása alatt is így van, az edzésterve tökéletesen alkalmazkodik a tanulmányaihoz.

Meglepő lehet, hogy egy élsportoló a szinte állandó versenyzés közepette egyetemen tanul, ráadásul a többiekhez hasonlóan látogatja az órákat. Nem is akármilyen tárgyakat, hiszen a gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés szak nem a legkönnyebbek közé tartozik. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért dönt valaki a sport és a tanulás párhuzama mellett. György esetében mondhatni természetes volt a döntés, hiszen mindig is jó tanuló volt, és maximális teljesítményre törekedett mind a két területen.

„Biztos voltam abban, hogy megyek egyetemre. A pályafutásom során elég sokszor voltam sérült. Fiatalabb korban még az ember gyorsabban regenerálódik, viszont utána, 20-25 éves korban már egy sérülés több időt is elvihet. Akár évek is kimaradhatnak. Nem szerettem volna, hogy abban az időszakban csak így tétlenül éljek, ambíciók nélkül. ”

Persze nem nehézségtől mentesek a napok egyetemista sportolóként. Habár a Corvinus egyéni tanrendje sokat segít a dolgok menedzselésében, mégis a szabadidő hiánya jelenti a legnagyobb hátrányt számára. A folyamatos tanulás mellett a megfelelő alvásmennyiség is létfontosságú, ami valljuk be, nem mindig könnyű feladat. Összességében pedig a folytonosság fontosságát emelte ki György, hiszen „ha egy hét kimarad, akkor szinte borul a rákövetkező többi”.

A heteket tehát pontosan megtervezi, nem igazán van olyan nap, hogy ne tanulna vagy edzene. Volt már, hogy ezt soknak érezte, egy olyan alkalommal, amikor egy versenyről hazatérve nem volt ideje eleget aludni. Ezen kívül más hátrányai is vannak ennek az életnek, mint például a diákszervezetekből való kimaradás, de a szórakozások is maximum havi egy alkalommal férnek bele. Persze előfordul olyan, hogy motivációhiány lép fel, és nincs sok kedve az edzésekhez. Györgynek ez főként az első vizsgaidőszakban jelent meg, ahol maximálisan a tanulmányokra akart koncentrálni. Később ez meg is hozta a gyümölcsét, mert a jó teljesítmény hatására a sportban is felszabadultabb, fejlődőképesebb lett.

Forrás: fradi.hu