A Sziget a fejünkben: felrajzolták a fesztivál mentális térképét

Miért éppen a Sziget Fesztivált választottad kutatási témának? Hiszen hosszú, több évig tartó kutatásod legelején a terepmunkanaplódban „drága és ahhoz képest nomád körülmények közt folytatott féktelen, eszement őrjöngésnek” tartottad a fesztivált. De már a harmadik ott töltött napon megváltozott a véleményed, egy nagyszínpados koncertélmény hatására – de nem az előadók miatt. Hanem miért? 

2014 nyarán PhD-hallgatóként jelentkeztem az egyetemen meghirdetett Sziget-kutatásra, és szerencsés módon bekerültem a kiválasztottak közé. Sorsszerű volt ez, mert akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a doktori témám. Viszont ez a kutatás éppen ekkor vette kezdetét, vagyis, amikor kutatóként első alkalommal vettem részt teljes egészében, éjjel-nappal, egy héten át a fesztiválon, és ami aztán 6 évig tartott (legalábbis a terepmunka része). Az első évben az értekezésben tárgyalt kutatásokat alapoztam meg. Legalapvetőbb megfigyelésem volt, hogy a helynek nagyon erős érzelmi lenyomata, hatása van az ott jelenlévőkre, és hogy a Szigeten olyan különleges – több adottság és körülmény által meghatározott – hangulat van, ami nehezen írható le, viszont mélyen megélhető. 

Hogyan lehet egy nehezen megfogható, csak rövid ideig létező terepet mint témát feltérképezni? 

Ez szép kutatói kihívás, ugyanakkor léteznek erre feltáró-leíró kvalitatív módszerek, például a kulturális antropológiai résztvevő megfigyelés vagy a mentális térképezés. Ezt kezdik alkalmazni egyébként a marketing- és a piackutatásokban is. Nagyon fontos mindebben az alulról építkező kutatási stratégia is, hiszen annak éppen az a lényege, hogy a kutató hagyja, hogy belesimuljon a terepbe, hogy a kérdései valódiak legyenek, hogy a módszerei azokhoz és a terephez is illeszkedjenek, valamint hogy a válaszok valóban érvényesek legyenek és azokat értően meg tudja fogalmazni. 

Mára a Sziget Fesztivál Magyarország egyik legnépszerűbb rendezvénye, az utóbbi években 25 millió euró volt a költségvetése, a fesztiválozók 56-60 százaléka külföldi. 2018-ban 565 ezren vettek részt az eseményen, ez volt eddig a rekordrészvétel. Többen kutatták már a témát, de eddig nem foglalkoztak vele olyan értelemben, mint az értekezésedben. Mi volt a célod a fesztivál mentális tereinek a feltárásával? Ahogyan írod, a hely szellemének kutatása egyáltalán nem gyakori a szociológiában. 

Valóban, leegyszerűsítve: míg a megelőző vagy párhuzamos kutatások a Szigeten kutatták a fiatalokat, addig az értekezésben bemutatott kutatásaim a fesztiválozókban kutatták a Szigetet, amikor a környezettel való viszonyukkal (térhasználatukkal, téralakításukkal, térértelmezésükkel) foglalkoztak. A korábbi fesztiválkutatások nem helyezték a kutatás fókuszába a helyet, a teret, és nem használtak mentális térképezést sem. Az atmoszférakutatások vagy még inkább a hely szellemének feltárására irányuló kutatások eleve nem gyakoriak, és inkább csak a szakrális helyekhez, esetleg településekhez kötődnek.  

„A szigetelés nem a koncertekről és a buliról szól, hanem egy olyan sajátos létezési mód, ami máshol nem lehetséges” – írod. Mit jelent ez? Miről szól akkor a Sziget, miért olyan népszerű, elsősorban a huszonévesek számára? 

A megfigyelésem alapján ennek a speciális koncerthangulat az oka. Ez egyrészről a koncertközösségnek mint élmény-, illetve tömegközösségnek (nem tömeg, de nem is csoport) köszönhető, másrészről a helynek magának. Egy koncertélményben már nem a fellépőn és annak mondanivalóján van a fő fókusz, hanem a közönségen. Nem a színpadon, hanem a nézőtéren. 

A koncertélmény egyébként így már az élménymarketing felé billen át. Vagyis, hogy már nem a termékközpontú, hanem a komplexebb élményközpontú szolgáltatáson van a hangsúly. 

A kutatásban több, eddig kevéssé ismert módszert – például az ún. mentális térképezést, az élménytérképezést – használtál. Hogyan kell ezt elképzelni? 

A mentális térképezés nem új vagy ismeretlen, inkább csak kevésbé elterjedt módszer vagy kevésbé egységes terület. A mentális térképezés tulajdonképpen a kognitív térképek előhívásának módszere. A mentális térképek nemcsak azt tükrözik, amit az ember tud a helyekről, hanem azt is, hogy milyen érzések vannak benne, milyen a válaszadó viszonyulása az adott helyhez, térérzékelése és a belső világa.  A kutatómunka eredményeként én két saját fejlesztésű mentális térképezési módszert alkalmaztam, amit a disszertációban részletesen be is mutatok. Ilyen például az Élménytérképezés és a Napi Útvonal-emlékezeti Térképezés.  

[2015-től 2018-ig a megkérdezettektől azt kérték, hogy egy általuk adott fehér A4-es lapra rajzolják le a Sziget térképét, a rajzolt térképek információit adatbázisba kódolták és a megjelenő helyek, helyszínek gyakoriságát elemezték. Az élménytérképezéskor a fő úthálózatokat feltüntető vaktérképes rajzoltatással arra kérték a megkérdezetteket, hogy írják fel a térképre saját megélt terüket, vagyis az általuk fontosnak tartott helyekhez egy-egy gondolati, érzelmi hívószót rendeljenek. A másik saját fejlesztésük, hogy a fesztivál 2019-es programhelyszín-térképén felrajzoltatták a fesztiválozók előző napi útvonalát is – fontos, hogy nem a valós adatokat gyűjtötték, hanem az emlékezést térképezték fel. – a disszertáció alapján a szerk.] 

Mint írod, az alapvető hangulati elemek a Szigeten a szabadság, a barátságosság, az őrület, valamint a pihenés, lazítás. Miért olyan fontosak ezek a szigetelőknek? 

Az eredmények azt mutatják, hogy a Szigetnek alapvetően két funkciója és így alaphangulata van: a bulizás és a nyaralás. Az élmények pedig ezeket tükrözik vissza. A fesztiválozók egy része (főként a visszajáró vendégek) ugyanis jellemzően a fiatal külföldiek vagy a külföldön élő magyarok. Ők nem csak a „bulipénzüket” költik el itt, hanem akár az egész évben spórolt „nyaraláspénzüket”. Van, aki máshova nem is megy nyaralni, mert inkább eljön ide, mint egy tengerpartra. 

A Szigeten nemcsak koncerteket lehet hallgatni, de lehetséges a művészet és a kultúra „fogyasztása” is, civil szervezetek is bemutatkoznak. Mégis úgy látod, a fesztivál kommercializálódik. Ez törvényszerű egy ilyen méretű rendezvényen? 

Nem csak a rendezvény mérete miatt alakul ez egyre inkább így, azt gondolom, hanem egy komplexebb folyamat eredményeként. A Sziget először is nemzetköziesedett (a fesztiválozók és a fellépők köre is és így általános hangulatában). Másodsorban egyre inkább kommercializálódott, ami programkínálatában („mainstreamesedés”) és a szponzorok, márkák előretörésében is látszik. Harmadsorban eltűntek az 1990-es években még látható szubkultúrák. Vagyis az alternatív csoportheterogenitások helyett individuálisabb és homogénebb populáció jött létre, a fesztiválozók iskolai végzettségének és anyagi helyzetének javulásával párhuzamosan. A felsőfokú végzettségűek vagy felsőfokú tanulmányokat folytatók részaránya ugyanis jelentősen magasabb lett, mindezzel és a nemzetköziesedéssel összhangban pedig a vásárlóerejük is nőtt, ami elősegítette az elüzletiesedést. És ez egy általános folyamat is, hiszen a könnyűzenei (!) fesztiválok egyre inkább uniformizálódnak. Nincs már klasszikus popkultúra, nincs valódi lázadó ideológia, ami megteremtené a maga zenei stílusát, identitását, szubkultúráját, és a fesztiválszervezés teljes mértékben piacorientált műfajjá vált. 

Van-e lényeges különbség a szigetelők élményei közt aszerint, hogy nők vagy férfiak, illetve magyarok vagy külföldiek? 

A napi útvonalhálózatoknál figyelhető meg ezek mentén is különbség, és talán az egyik legérdekesebb a nemek közti eltérés. A női útvonalhálózat kevesebb tipikus útvonalat tartalmaz és több egyedit, így összetettebb, szövevényesebb a hálózat képe, míg a férfiak tudatosabban mozognak a helyszínek között a nőkhöz képest. Ez a megfigyelés konzisztens a szupermarketekben – (in-store), például marketingkutatás céljából – videókkal felvett mozgásmintázatokkal. Ezt evolúciós kódokkal magyarázzák, vagyis hogy mindezek programozottak a férfiak és a nők esetében: míg a férfiak vásárláskor „vesznek”, addig a nők „shoppingolnak”. A nők ugyanis gyűjtögetők, a férfiak viszont vadászok. A nők ezért általában inkább felfedezők és élménygyűjtők az üzletekben, a férfiak pedig egyszerű küldetést teljesítenek, ezért a célirányos, legrövidebb utat választják. 

Jelenleg piackutatásban projektvezető kutatóként dolgozol. Tervezed-e, hogy folytatod a Sziget-témát? Esetleg egy pszichológus bevonásával, hiszen a kutatás sokszor a résztvevők emlékeire épít. 

Terveztem, de közbejött a Covid. Most ebből a perspektívából érdekes lenne azt is vizsgálni, hogy van-e pre- és post-covid Sziget. 

Mit tartasz a kutatás legfőbb tanulságának tudományos szempontból, és milyen gyakorlati haszna lehet a tanulságoknak? 

Számos empirikus eredménye sorolható fel a kutatásnak, amelyek nem csak az elméleti vonatkozású kérdések megválaszolását segítették, de a gyakorlatban is hasznosíthatók. Ezek az eredmények pedig négy, a térszociológia számára releváns elméleti kérdés megválaszolásához vezetnek. Itt az interjút olvasókat arra invitálom, hogy olvassák el az értekezést vagy legalábbis annak utolsó fejezetét, amely részletesen tárgyalja mindezeket. Összefoglalóan: a dolgozat elméleti és módszertani téren is hiányokra és lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Az eredmények pedig összességében azt mutatják, hogy a tér és a társadalom kölcsönösen hat egymásra. A tér a társadalomkutatás számára is egyszerre társadalmi és nem társadalmi, az emberi hatáson kívül álló elemekkel bíró kategória. A mentális térképek alakíthatóságán, használatán túl marketingkutatási szempontból gyakorlati haszna lehet annak is, hogy a Sziget jó példa arra, hogy a tér nem csak helyet ad egy eseménynek, hanem a tér maga termék is. A tér nem egy elkerített helyszín, hanem maga az esemény. 

Kik voltak azok, akik a Corvinuson legjobban segítették a munkádat? 

Többen eszembe jutnak, akik részesei a kutatási élményeimnek. Ha csak a Corvinusra és a munkám segítésére gondolok, akkor szeretném kiemelni Letenyei Lászlót, Mitev Arielt és Michalkó Gábort.  

 Török Katalin 

A fotókat és ábrákat dr. Pap Viktória készítette.