A Tigre labda mint „szerelemprojekt”

Gondolom, a Corvinuson évfolyamtársak voltatok.

Kővári Péter: Csoporttársak voltunk kereskedelem és marketing alapszakon. Nagyon jó időszak volt, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Talán nem ördögtől való és nem is meglepő, hogy – főleg az első időszakban – leginkább a közösségi programok hoztak össze minket. Nagyon hasonló értékrenddel és érdeklődéssel bírtunk és emiatt egész gyorsan barátok is lettünk, ez azóta is megmaradt.

Jakab Gergő: Igen, már akkor rengeteg minden kötött minket össze, sok csoportfeladatot is közösen csináltuk. Az egyetemen és azon kívül is jól ment a közös munka. Aztán az alapszak befejezésével Peti inkább a munkatapasztalatra fókuszált, én pedig még párhuzamosan egy marketing mesterszakot és egy kommunikáció mesterszakot is elvégeztem.

Említetted, hogy egyelőre a Tigre és a vele való foglalkozás csak hobbi. Mi a főállásotok? Van-e olyan cél, hogy előbb-utóbb kizárólag a Tigre eladásával és népszerűsítésével foglalkoztok majd?

JG: Talán inkább szerelemprojektnek hívnám a Tigrét, ahol elsősorban az alkotás, a kultúraformálás a cél. Ehhez idő és türelem kell, azt pedig csak úgy engedhetjük meg magunknak, ha anyagilag nem ettől a projekttől függünk. Én márkaépítéssel foglalkozom már több mint 10 éve, jelenleg egy közel 500 milliárd forint árbevételű cégnél felelek a B2B marketing tevékenységért. Peti pedig az egyik legprofibb utánpótlás-fejlesztési rendszerrel bíró futball csapatnál, az MTK-nál pre-akadémiai vezető.

KP: Igen, innen is jött a Tigre ötlete, hiszen a kettőnk mozgásterének a mezsgyéjén található. Valamikor 2021-ben realizálódott bennem, hogy az akadémia számára kimondottan nehézkes ennek a 6-8 éves korosztálynak jó minőségű, valóban nekik való labdát venni. Így elkezdtem körbenézni és kideríteni, hogy lehetséges-e gyártatni ilyet. Szerencsére találtam is egy gyártót, akivel kisebb minimum rendelési mennyiséggel is lehetett kísérletezni. Ahogy pedig fejlődött a labda, megkerestem Gergőt, hogy lát-e a projektben fantáziát, és el is kezdtük a márka kialakítását.

A legfontosabb kellék a fociban

JG: Igen, itt egy fontos felismerés volt, hogy annak ellenére, hogy a futball mára a világ egyik legnagyobb üzletévé vált és hogy a játékosok ára elképzelhetetlen szintre nőtt, a legkisebb korosztály számára még alig található számukra kialakított focilabda. Pedig ez a legfontosabb kellék ebben a sportban.

Miért épp ez lett a márka a neve?

KP: Ebben az U6-U8 korosztályban a játéknak még csak az alapjait oktatjuk a gyerekeknek és ezt is elsősorban szerepeken keresztül. Ennek teljes irodalma van, hiszen a gyerekek kognitív fejlődési szakaszának figyelembevételével történik a sportoktatás ideális esetben. Éppen egy ilyen edzésen egy játéktípusban a nyomást adó játékost Tigrisnek neveztem el, és innen jött, hogy a tigrisnél lévő labda a tigris labda.

JG: Itt az edzésekről jól látható volt, hogy a gyerekekkel jól rezonált ez a történet, és ez fontos volt a márkanév megválasztásánál. Emellett pedig hosszabb távon gondolkodva szerettünk volna olyan márkanevet választani, ami nemzetközi porondon is megállja a helyét, ugyanakkor a kiejtés itthon és máshol se okozzon gondot. Végül emiatt maradtunk ennél a formátumnál, ami egyszerűen fonetikusan magyarul is kiejthető, de egyébként a portugál verziója a szónak, ami halványan utal a labda futsal jellegére is.

A rongylabdára emlékeztető eszköz miért jó az óvodás, illetve kisiskolás gyerekeknek? Hogyan fejleszti a játéktudásukat? Különösen kíváncsi lennék arra, hogyan segíti ez az új labda a gyerekek elemzési képességeit a pályán, eredményesebben fel tudják például mérni a kialakult helyzeteket és így jobb döntést tudnak hozni?

KP: A gyerekek 5-8 éves korban még nem tudják értelmezni, kezelni a pattogó ingert. Lábukat automatikusan befeszítik, ezzel jellemzően a labda távolra elpattan tőlük. Ettől pedig legtöbbször kialakul egy kaotikus játékkép, ahol a gyerekek csoportosan üldözik a labdát a pálya egyik felétől a másikig. Ezzel szemben a Tigre a korosztályra igazított súlya és szivacsolt borítása miatt egy pattanás után leül a földre – egyébként ez jelenti a rongylabdára emlékeztető működési elvet. Azzal, hogy a labda a lábnál marad, lehetőséget nyújt a folyamatos játékra és arra is, hogy a gyerekek felemeljék a fejüket és jobban értelmezzék a társaik elhelyezkedését és magát a játékot. A játékképen azonnal látni lehet a különbséget, rendezettebbé válik és jelentősen megnő az aktív játékidő. .

JG: Az is fontos szempont, hogy a 3-as, 4-es méretű futball labdák, melyeket általában használnak az edzéseken, 2-5 cm-rel nagyobb átmérőjűek. Ennek köszönhetően a gyerekek sokkal nehezebben lépik át, érzetre pedig olyan, mintha egyfelnőtt ember egy fitness labdával focizna. Bár közkeletű az a nézet, hogy a gyerekek azért esnek-kelnek, mert még kicsik és ügyetlenek, valójában csak nem megfelelő eszközzel próbálnak játszani.

KP: Röviden: ha a labda nem pattan el és a lábnál marad, valamint méretben a játékoshoz igazított, úgy a gyerekek kevesebbet foglalkoznak a labda megszelídítésével és korábban fel tudnak nézni, hogy megvizsgálják, mi történik a pályán és hogyan tudnak együttműködni társaikkal. Ez pedig már rövidtávon is fejleszti a kognitív készségeiket a pályán.

Milyen szellemi képességeket fejleszt legjobban a foci, mennyiben segíti ezt elő a Tigre?

KP: Ezt nehéz lenne röviden kifejteni, mert ennek könyvtárnyi szakirodalma van, többféle fejlesztési céllal. Csak, hogy néhányat mondjak, a térbeli tudatosság, a kapcsolat a társakkal a pályán és azon kívül, vagy éppen kapcsolat az eszközzel, amit használnak. Ezeket mind segíti a Tigre olyan módon, hogy a gyerekek fókuszát nem egy számukra értelmezhetetlen inger, a pattogás köti le. Ami viszont ennél fontosabb, hogy ennek a sok szakmai információnak egy jó része bárki számára könnyen elérhető, mi pedig abban vagyunk elhivatottak, hogy ezt el is juttassuk a megfelelő emberekhez. Hiszen azok az edzők lesznek a fő célcsoportunk, akik progresszívek, tanulni, fejlődni akarnak.

A kultúraformálás a cél

JG: Így van, a Tigrénél már induláskor amellett a stratégia mellett tettük le a voksunkat, hogy értéket teremtsünk az edzők, oktatók, tanárok számára és ezzel kezdjük el a márkaismertség növelését. Ezt nevezik inbound marketingnek, permission marketingnek, vagy éppen pár éve még content marketingnek. Ez időről időre kap egy új, hangzatos nevet, de a lényeg valójában az, hogy releváns, szakmai, szívesen fogadott tartalmat adjunk és segítsük a fiatalkori képzés szakmaiságának fejlődését. Hiszen maga a Tigre labda is ezt hivatott megtenni, ezzel pedig a márka valós tartalmat, értéket kap. Erre vonatkozik a korábbi kijelentésünk is, hogy a kultúraformálás számunkra a cél és ez azt is jelenti, hogy hosszabb időtávban gondolkodunk.

Hogyan áll most a Tigre eladása, népszerűsítése nálunk, esetleg külföldön? Milyen célt tűztetek ki evvel kapcsolatban magatok elé?

JG: Jelenleg az egyesületi értékesítés a fő piacunk és elsősorban Magyarországra fókuszálunk. Ilyen értelemben egy fentről lefele történő stratégiában gondolkodunk, ahol fontos, hogy első körben a szakmai felhasználók értsék meg a Tigre hozzáadott értékét. Ez nem egyszerű feladat, mert vannak olyan üvegplafonok, melyeket át kell törnünk a hagyományos edzői gondolkodásban, de szépen haladunk. Jelenleg már 20- 30 egyesületnél használják a labdáinkat és 400-500 darabot eladtunk. Külföldről is kaptunk megkeresést, Spanyolországból, az Egyesült Királyságból, de adtunk el labdát Németországban is. Egyelőre azonban a fókuszunkat itt tartjuk Magyarországon, elsősorban a kapacitás miatt.

KP: Valóban ezek az eladási számok jónak tekinthetők ebben az építkezési fázisban. Ahogy Gergő mondta, nem a rövidtávú célok vezérelnek minket. Azért szakemberként egy kicsit nehéz megélni, hogy egy ilyen innováció nem terjed gyorsabban, főleg, hogy az azonos minőségű labdákhoz viszonyítva a Tigre ára még jóval alacsonyabb is. De mi ettől függetlenül elkötelezettek vagyunk a fejlődés mellett, még, ha nem is gyors ütemű. Egyelőre elsősorban azokkal a kisebb műhelyekkel dolgozunk együtt, ahol progresszívebb, rugalmasabb a vezetés és emiatt kicsit nyitottabbak az újításokra. Majd terveink szerint szépen lassan haladunk tovább a nagyobb tehetségközpontok és akadémiák irányába és ezzel párhuzamosan a külföldi piacokra is. De talán a legfontosabb víziónk, hogy itt Magyarországon hozzá tudjunk járulni ahhoz, hogy egyre több hazai nevelésű, nemzetközi szinten is számolt játékosunk legyen és a magyar futballkultúrát visszahozzuk arra a szintre, ahol 50-70 évvel ezelőtt volt.

Mit jelent számotokra az, hogy Corvinus alumnik vagytok?

KP: Mindenféleképpen hálásak vagyunk az egyetemnek a rengeteg élményért, lehetőségért, ismeretségért és tudásért, amit ott kaptunk. Én alapvetően nem gazdasági oldalról jöttem és azóta is kisebb részét teszi ki a munkámnak ez, ugyanakkor a szemlélet, ami ott alakult ki bennem, a mai napig meghatározó. Akár az emberek vezetésével kapcsolatban, akár egy szervezeti egység gazdasági irányítása esetén ezek hatalmas segítséget nyújtanak.

JG: Én hét évet ott töltöttem a Corvinuson, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy nagyon meghatározó szerepet tölt be az egyetem az életemben. Ráadásul a két szak miatt rengeteg különböző helyről vannak mai napig barátaim, akikkel az elmúlt 10 évben dolgoztam is sokat közösen. És ahogy Peti mondta, a szemlélet a mai napig meghatározó, ami ott alakult ki. Sok mindent akkor az egyetemen nem is ért még pontosan az ember, vagy nehézkesnek, akár értelmetlennek lát, közben meg később kiderül, hogy milyen fontos a gondolkodásmódban. Rengeteg, a mai napig hasznos tudást kaptunk: marketing stratégia órán a hosszútávú szemléletet és az építkezés fontosságát, marketingkutatás órán a piac megértésének, megismerésének fontosságát, fogyasztói magatartás órán a kereskedelem és a pszichológia kapcsolatát. Sok-sok tárgyat és személyt fel lehetne sorolni, de talán inkább megköszönjük innen mindenkinek a kapott dolgokat, hogy véletlenül se hagyjunk ki senkit.

A páros fotón a bal oldalon Kővári Péter, jobb oldalon Jakab Gergő. 

Török Katalin