„Új beruházásokhoz pozitív jövőkép kell”

A Magyar Közgazdasági Társaság szakmai beszélgetésén arra keresték a választ szeptember 5-én, hogyan lehet tartós gazdasági fejlődést elérni Magyarországon, milyen a valóban jó támogatási politika és miképp lehetne megtalálni azokat a pontokat, ahol globális szintre tudnak jutni a hazai vállalatok.  

Mi jut eszetekbe a termelékenységről és a gazdasági szerkezetről? – ez volt minden részvevőhöz intézett első kérdése Madár István moderátornak, a Portfolio.hu vezető makrogazdasági elemzőjének a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) rendezvényén az előadókhoz. Elsőként Kónya István egyetemi tanár, a Corvinus Doktori Iskola Közgazdasági Intézet dékánja úgy vélte, a gazdasági fejlődés motorja a beruházás – amit ő tágan értelmezett fogalomnak tekint, vagyis minden beruházás, amire költünk: a tudás, az egészség, az intézmények létrehozása.

Beruházás akkor jön létre, ha a most feláldozott pénz a jövőben meg fog térülni, vagyis ehhez pozitív jövőkép kell

hangsúlyozta Kónya, majd hozzáfűzte, a fizikaitőke-beruházásokban Magyarország jól áll, rosszul állunk ugyanakkor a többi tényezőben: az egészségügyben, az oktatásban, a kutatásfejlesztésben és az intézményi környezetben. Ugyanakkor Kónya szerint Magyarország fejlett ország, a sokszor etalonnak nevezett Kína viszont nem az, jóval szegényebb, mint hazánk. A közgazdász véleménye szerint szolgáltatásvezérelt lesz Magyarország is, az ipar és a mezőgazdaság szerepe csökken, a hosszú távú fejlődés kulcsa elsősorban a szolgáltatás lesz. 

A lényeg a hozzáadott érték 

Balatoni András, az MNB közgazdasági előrejelzésért és elemzésért felelős igazgatója kijelentette, a magyar gazdaságban alacsony a termelékenységi szint, igaz, hogy sok a termelés, de alacsony az értékteremtés, pedig ez a döntő.

Egyre több termeléssel egyre kevesebb értéket termelünk, ezt főleg (61 százalékban) a feldolgozóipar okozza. 2017-től tart ez a csökkenési tendencia a feldolgozóiparban, és ebben a tekintetben a visegrádi országoktól is lemaradtunk.

Tapasztalatai szerint minél nagyobb egy feldolgozóipari vállalat, annál kisebb az arányosan hozzáadott érték. Hozzátette: vannak pozitív dolgok is a magyar gazdaságban, erősségünk a gyógyszeripar, amelyre büszkék lehetünk, az IKT-szektor és a kreatív ágazatok is jól teljesítenek. Hangsúlyozta az innováció fontosságát: ki kell találni a terméket és legyártatni – az érték ott keletkezik, ahol az innovációt kitalálták. 

Ifj. Becsey Zsolt, az UniCredit Bank Hungary Zrt. vezető makrogazdasági elemzője érdekes hasonlattal élt: míg az orvosok nemcsak fizikai tapasztalataikra hagyatkoznak, hanem egy röntgen, egy CT- vagy MR-vizsgálatot is segítségül hívnak a diagnózis felállításához, addig ezek az eszközök – a friss adatok – ritkán állnak a közgazdászok rendelkezésére. Az ő véleménye szerint is nagyon fontos a hozzáadott érték, ő úgy látja, ezt régiós szinten sem sikerül mindig növelni. 

Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója szerint több szempontból érdemes a gazdasági növekedést és a termelékenységet vizsgálni: figyelni kell az ágazati szerkezetre, a méret szerinti vizsgálatra és a tulajdon (állami vagy magán, külföldi vagy belföldi) jellegét. A mai gazdaságok 65-70 százalékát a szolgáltatóipar teszi ki, Palócz szerint az erőltetett újraiparosítás arra emlékezteti őt, mintha valaki úgy akarna megállítani egy vonatot a nyílt pályán, hogy eléáll.

„Az extra adók kivétel nélkül a szolgáltatóiparra vonatkoznak nálunk” – tette hozzá Palócz.

Nem jó irány szerinte az ipar részarányát növelni. A közgazdász szerint a sok, a Covid ideje alatt alakult online kereskedési platform közül nagyon kevés a magyar cég. „Egy gazdaság úgy nő, hogy a vállalatok növekszenek. Magyarországon alig van nagyvállalat (ez 250 fő feletti céget jelent), még kevesebb olyan vállalat van, amelynek ármeghatározó szerepe van” – mondta. Az is probléma szerinte, hogy a középvállalatok (50-249 fő) rendkívül sérülékenyek, a cégek folyamatosan megszűnnek ebben a kategóriában. 

Károsan hatottak az uniós pénzek? 

Madár István következő kérdésére – az elmúlt évtizedekben Magyarország 69-76 százalékban zárkózott fel az uniós országokhoz, elégedetlenek-e a közgazdászok ezzel az ütemmel – Kónya István úgy felelt, ő nem elégedetlen az elmúlt 30 évvel, a probléma a jövőképpel van szerinte.

„Reális veszély, hogy megrekedünk a mostani szinten” – fogalmazott a Corvinus egyetemi tanára. 

Palócz Éva rögtön kifejtette: ő nem ennyire elégedett azzal, amit a magyar gazdaság teljesített az elmúlt évtizedekben, hiszen a balti országok lehagytak minket, Románia látványos fejlődést produkált, Lengyelország is viharos fejlődéssel tűnt ki. Nálunk az elmúlt másfél évtizedben szerinte az ún. government indicatorokkal vannak gondok, ezen a kormányzat hatékonyságát, illetve a korrupciót értette. A Tárki vezérigazgatója azért is aggódik, ha nem lesznek uniós pénzek vagy ha csak a fele lesz annak, ami lehetne, Magyarország relatív pozíciója nagyon romlik majd. 

Kónya erre úgy reagált, szerinte hazánk az elmúlt évtizedeket jól teljesítette, az a fontos kérdés, hogy képesek leszünk-e centrummá válni, vagy a periférián maradunk-e. Egyetértett azzal, hogy Lengyelország jó példa, szerinte lényeges, hogy mennyiségi szerkezetű növekedésből minőségire tudunk-e váltani. 

Palócz úgy vélekedett, nem az a baj, hogy a balti országok felzárkóztak, de meg is előztek minket, szerinte rossz nézni, hogy más országok, amelyek messzebbről indultak, mint mi, már lehagytak bennünket.

„Azok az anomáliák, amelyek a magyar gazdaságpolitikát jellemzik, a mindennapi életben is meg fognak jelenni, például a munkaerő-elszívás máris tapasztalható” – jelentette ki. 

A moderátor ezután azt firtatta, a jelenlévő közgazdászok hogyan vélekednek arról, mondjuk miért nem alapít saját céget egy 25 éve dolgozó magyar vállalatvezető. Vajon miért nem tud Magyarország a régiós piacon „nagyot dobni”? Balatoni András szerint meg kell találni azokat a pontokat, az erősségeinket, amiben igazán jók vagyunk. Kónya úgy vélte, a politika fő feladata a jó gazdasági ösztönzőrendszer kialakítása. Ezzel kapcsolatban azt is kifejtette, az uniós pénzek Magyarországon károsan hatottak az ösztönzőrendszerre, rendkívül jelentős beáramlásuk versenypiaci szempontból rossz irányba vitte a gazdaságot. 

Az oktatás és a kockázatvállalás összefügg 

Balatoni arról beszélt, a magyar vállalatok kockázatvállalási hajlandósága elképesztően alacsony. Szintén nagyon kevés az innovatív cég hazánkban – mindössze a vállalkozások 0,3 százaléka, igaz, ezek adják az export nagy részét. Ifj. Becsey ehhez saját személyes történetét mesélte el: ő a belgiumi oktatást ismeri közelről, ott a soft skilleken van a hangsúly, nem a frontális oktatáson, ami Magyarországon jellemző. Szerinte ez nem segíti a kockázatvállalási hajlandóságot, hanem az a típusú oktatás, amely arra tanít, hogyan kell a kudarcot elviselni. Szerinte nagyon fontos tényező a mentalitás is, hiszen

„csak 25 éve élünk piacgazdaságban, a korábbi gondolkodásmódra a zavarosban halászni volt a jellemző, illetve a csak legyen egy jó könyvelőnk” – fejtette ki.

Szerinte sok múlik majd a generációváltáson is. 

A moderátor utolsó kérdésére – mi lenne a jó a magyar gazdaságnak, a külföldi tőke behozása, az ún. nyertes ágazatok kijelölése, az okos kkv-politika, a kockázatvállalás, a humántőke-fejlesztés, különböző válaszok születtek. Balatoni szerint mindegyik, Palócz azt felelte, a nyertes ágazatok kijelölése benne nagyon régi és rossz emlékeket idéz fel, az okos kkv-politika viszont biztosan jó. Kónya szerint az állam elképesztően rátelepszik a gazdaságra, inkább maradjon a klasszikus feladatainak jó működtetésénél. Ifj. Becsey azt fűzte hozzá, munkája során sok vállalattal találkozik, sok vezetővel beszél, akik mind azt hangsúlyozzák: a kiszámíthatóság nagyon lényeges. A fórum résztvevői ezután olyan hosszan beszélgettek, hogy a közönség kérdéseire már nem maradt idő. 

A fórumról készült videó az MKT Youtube-csatornáján megtekinthető. Az idei Közgazdász-vándorgyűlés további eseményei itt követhetők, több corvinusos előadóval, a programok egy része utólag is visszanézhető: https://kozgazdasz-vandorgyules.blog.hu/.  

Török Katalin