„Valósítsuk meg élőben, amit tanítunk!” – interjú Patrick Bohl újonnan megválasztott dékánnal

Nemrégiben az egyetem szenátusa executive és szakirányú továbbképzésekért felelős dékánnak választotta meg. Miért pályázott erre a tisztségre?

Én eleve azért jöttem ide, mert szeretek tanítani. Hiszek abban, hogy a Corvinusban még több lehetőség van, mint ami most megvalósul, a múltbéli vezetői kapcsolataimat szeretném felhasználni, úgy gondolom, a céljaimért dékánként még többet tudok tenni. Fontos, hogy a hallgatók a mesterképzés után néhány év múlva visszajöjjenek hozzánk és még tanuljanak, hiszen a life long learning mindenkinek szól. Meg kell érteni, hogy a tudás elavul: amit 10-15 éve tanultunk meg, az lehet, hogy ma már nem aktuális. A posztgraduális képzések tágabb körnek szólnak, nem csak közgazdászoknak – gondolja el, például ha egy orvos saját rendelőt nyit, gazdasági alaptudásra is szüksége van. Mi sokat tudunk segíteni, és szeretnénk, ha az emberek olyan minőségi képzéseken sajátítanák el a munkájukhoz szükséges ismereteket, amilyeneket a Corvinus is nyújt. Több olyan rövid programunk is lesz, ami nem ad ugyan újabb diplomát, de jobban megfelel a cégek igényeinek az így szerzett tudás. Különösen aktuálisnak érzem a Covid óta ezeket az oktatási formákat, hiszen most sokan karrierváltásra készülnek. Ezek a képzések bevételt teremtenek az egyetemnek, azzal támogatva a Corvinus megújulási programját is.

Eddig is itt tanított a Corvinuson, elsősorban angol és német nyelven a Marketing- és kommunikációtudományi intézet adjunktusaként, emellett a német nyelvű DSG program vezetője volt. Hogyan vélekedik a hallgatókról, mennyire tudják az egyetem nyújtotta lehetőségeket kihasználni?

Nagy a különbség az alap-, illetve a mesterképzésre járók között. Az első években azt látom, hogy nagyon bizonytalanok saját magukban, nem tudják, hogy valójában miben jók és mit válasszanak majd később. A Covid és a sok online oktatás miatt küzdenek a kommunikációval, ezeket a készségeket korszerű oktatási módszerekkel kell fejleszteni. A mesterképzésen már tudatosabbak, és nagy örömmel mondom, hogy sok külföldi fiatallal találkozom az előadásaimon, akik összehasonlítottak több mesterkurzust és a Corvinust választották, elsősorban a jó hírneve miatt.

Mit tart szakmai programjából a három leglényegesebb elemnek?

Az egyik legfontosabb célom, hogy bővítsük a képzési kínálatot a nem akkreditált képzések területén is. A Corvinus óriási, néha nagyon speciális és valódi piaci értéket képviselő szaktudás birtokában van, amit ugyanakkor még nem sikerült kellően kiaknáznunk, piacra vinni. Például tanítjuk a projektmenedzsmentet és van egy coachképzésünk is, közben több cégtől kaptuk azt a visszajelzést, hogy agilis coachokra lenne szükségük, tehát érdemes lenne azon felül egy rövidebb, de nem akkreditált képzést is kialakítani.

A másik célom, hogy szoros és bizalmi kapcsolatot alakítsak ki az oktatókkal és a szakfelelősökkel. Azt szeretném, hogy minél több oktató találjon a Corvinuson belül további képzési lehetőségeket a tanítási kereteken felül is. Ehhez viszont ki kell deríteni, hogy mi motiválja az oktatókat. Dékánként mátrixban dolgozom: más-más kezekben van a tárgyak fejlesztése, promotálása és értékesítése is. Ezeknek a területeknek az összehangolása a feladatom, amihez bizalomra van szükség.

A harmadik célom, hogy a dékáni működést egy kicsit jobban rendszerezzem, észszerűsítem, hatékonyabbá tegyem. Van, ami túl vagy bonyolítva és van, ami pedig hiányzik a rendszerből. Utóbbira példaként említeném az innovációs kultúrát, ami ösztönzi a kollégákat arra, hogy időt szakítsanak a folyamatos tárgyfejlesztésre.

Az Ön víziója szerint mi az executive és szakirányú továbbképzésekben részt vevő oktatók legfontosabb szerepe? A hallgatói képességek kibontakoztatása, a legnaprakészebb tudás átadása, a szakmai közösségépítés a szinergiák eléréséhez?

Mindhárommal egyetértek, ez mind fontos. Én úgy fogalmaznám meg, hogy az oktatók a Corvinus szíve. Ott van tudásuk, de ott van a kapcsolatrendszerük is a szakmával. Szerencsére a szakirányú továbbképzés és a nem akkreditált képzés kiváló eszköz arra, hogy élő szakmai kapcsolatokat alakítsanak ki a szakmai reputáció és ismertség eléréséhez, amiből aztán további kutatási vagy tanácsadási projektek is születhetnek.

Ha egy oktató szeretne továbblépni egy bizonyos területen, amit a „sima” oktatási kereten belül nem tud, akkor legyen lehetősége abban kiemelkedni. Minden szakfelelőssel leültem egyenként, és azt látom, hogy mindenkit más mozgat. Elég régóta vagyok vezető, hogy kimondhassam: nincs általános motivációs eszköz. Valakinek az fontos, hogy tanácsadói szerepet töltsön be vagy kutatási projektje legyen, van, akit a hírnév inspirál, van, akit az anyagiak motiválnak, hogy többet lehet keresni egy szakirányú továbbképzés vagy MBA-program tanításával. Fontosnak tartom, hogy tudjam, kinek mi számít. Ha van megfelelő motiváció és bizalom, akkor tudunk hatékonyan működni. Az oktatók támogatása nélkül meg van kötve a kezem.

Kérem, emelje ki eddigi szakmai életútjából azokat a főbb állomásokat, amelyeket meghatározónak tart jelenlegi munkája szempontjából.

Ez a célom, hogy megvalósítsuk élőben, amit tanítunk: piacorientált szemléletben olyan terméket fejlesszünk, aminek van jövőképe. Ezt viszont egyfajta változásmenedzsmentet is igényel. Több helyzetben voltam már, amikor erre szükség volt. Itt Magyarországon például a Malévnál dolgoztam vezetőként, amikor egy régimódi, lassú szervezetből egy agilis, modern vállalat vált, de a Budapest Airportnál is a covid miatt erős változásmenedzsmentre volt szükség. Ebből fogok tudni meríteni corvinusos munkámban is, ami megfelelő kommunikációs és vezetői stílust igényel. Én mindig B2B (business to business) marketinggel foglalkoztam, az erősségem a cégekkel való kapcsolatépítés és értékteremtés. Ebben is látok potenciált, a VIK-kel, a vállalati és intézményi kapcsolatokért felelős szervezeti egységgel együttműködésben.

Dékáni teendői mellett tervezi-e megtartani eddigi oktatói-kutatói-vezetői tevékenységeinek egy részét, vagy jelenleg teljes egészében az új pozíció által támasztott feladatokra kíván koncentrálni?

Azt veszem észre, hogy kevés időm marad a korábbi tevékenységeimre. Jelenleg az MBA-ben tanítok és ezt meg is szeretném tartani, mert így kapcsolatban maradhatok az egyik legfontosabb hallgatói körrel. Emellett továbbra is szeretném támogatni a DSG-t, a következő félévben lesz a Bevezetés a marketingbe tantárgy, azt is szeretném oktatni. Sajnos ennél többet nem tudok vállalni. Ez az egyetlen hátránya ennek a pozíciónak, hogy most tényleg nem jut idő másra – kutatásra sem.