„Van egy varázsa a termelői piacnak, amit egyre többen követnek”

Sikeresen zajlott a 4. Corvinus Termelői Piac és egy hozzá kapcsolódó szakmai konferencia májusban. A piacon minden eddiginél több termelővel és nagyobb termékválasztékkal találkozhattak a vásárlók. A szakmai konferencián több mint 150 regisztrált résztvevő jelent meg és számos további szakmai együttműködésre is lehetőség nyílt. 

A tapasztalatokról és élményekről Ágfalvai Lili nemzetközi tanulmányok szakos hallgatónkkal beszélgettünk, aki maga is termelőként volt jelen. A piacot a Fenntartható Fejlődés Intézet Agrárgazdaságtan Tanszékének munkatársai, Maró Gréta, a Corvinus PhD-hallgatója, Török Áron, az Agrárgazdaságtan Tanszék vezetője és Maró Zalán Márk, a tanszék egyetemi tanársegédje szervezték. A beszélgetést a hossz és a közérthetőség miatt szerkesztve közöljük. 

Honnan indult a termelői történeted, mi volt az első pont, amikor megjelent a piac az életedben? 

Még a Covid idején volt, hogy gimnazistaként otthon voltam Dunakeszin, és unatkoztam. Ekkor adódott egy lehetőség: a piacon volt egy rendelős rendszer, ami a Covid idején nagyot ment, Nem is kellett kiszállni az autóból, hanem csak kigurult az ember és betették autójába a rendelését. Oda mentem segédkezni először. 

Később annyira megszerettem ezt a helyet, hogy az egyetem mellett sem hagytam abba a segítői munkát. Időközben a piacon megismerkedtem egy méhésszel, akivel azóta is tart a kapcsolatom, már lassan három éve. Így kerültem kapcsolatba a méhészkedéssel. 

Ő a családjából hozza ezt a szakmát, immár a harmadik generáció tagjaként. Szintén a Covidnál váltott ő is, mert addig munkahely mellett csinálta, nem is volt így akkora az állomány. Bár korábban is járt piacokra, a járvány alatt hagyta ott az irodai munkáját és lett főállású őstermelő. 

Mennyire népszerűek a járvány után a termelői piacok? Láttok ebben valamilyen trendet? 

Szerintem van egy felívelés, de ez 5-10 évre biztosan visszavezethető. Városa válogatja, például nekünk a Dunakeszi piac pont a gyengébbek közé tartozik, annak ellenére, hogy egy közel 50 000 fős városról beszélünk, de ennek biztos megvannak az okai. Dunakeszi egy elég nagy város, a közönség is jelen lenne, csak valahogy mégis kevesebben jönnek ki. 

A legjobb piacunk Ecseren van, oda a környező településekről és Budapestről is nagyon sokan kijönnek kéthetente szombaton. Van egy varázsa a termelői piacnak, amit egyre többen követnek. 

Üzletileg mennyire lehet építeni a termelői piacokra? 

Szerintem abszolút lehet. Mi egyébként azon túl, hogy piacokon vagyunk, háztól is árulunk, de webshopunk például nincsen. Emellett Csömörön, ahol élünk, van egy-két bolt, ahol megtalálhatóak a mézeink és budapesti kisboltba is szállítunk. Ha kellő energiát fektetünk bele, hogy menjen is a dolog, akkor egyébként viszik a mézet vásárlók. 

Mit látsz a szaktársaid körében, mennyire érdekelte a hallgatókat a termelői piac? 

A többséghez szerintem eljutott a híre. Többnyire azt vettem észre, hogy arra a piacra jöttek el a legtöbben, ami olyan napon volt, amikor elég sok előadás vagy szeminárium is volt közben. Vagyis olyankor kevesebben jönnek, amikor nincs kötelező órájuk a hallgatóknak. De általában tudnak róla és érdeklődnek is. 

Milyen élmény volt az idei májusi piac az Aulában, milyen tapasztalatokkal tértél haza? 

Ismét egy nagyon jó hangulatú piacon vagyunk túl. Külön öröm volt, hogy a mostani piaccal párhuzamosan szerveztek meg egy NAK-os konferenciát, és ennek köszönhetően szakmabeli társakkal is tudtam beszélgetni, valamint különböző agrárszervezeteknél dolgozók is megtaláltak érdekes és hasznos kérdésekkel.  

Úgy vettem észre, hogy a hallgatók szeretik az egyetemi piacot, most is sokan látogattak el az aulába, és sok finom portékával távoztak.  

Mit tanácsolnál azoknak, akik a Corvinus Termelői Piac híre alapján először látogatnának el termelői piacra? 

El kell dönteni már a legelején, hogy szeretnénk-e spórolni az egészségünkön, vagyis az alapanyagokon, amiket megeszünk. Azt tudni kell, hogy a termelői piacokra az árusítók nem az utcáról kerülnek be, minden piacnak van egy vezetője, aki először bekéri a szükséges papírokat. Vagyis, ha termelői piacon vásároljuk az élelmiszert, rosszat már nem vehetünk minőségben. Persze vannak olyan vásárok, ahol nem megbízható a háttér, de ezek jellemzően nem is termelői piacoknak vannak hirdetve. 

Úgyhogy én azt mondanám, hogy elsősorban ne az árakat figyeljük. Nyilván kell mérlegelni, hogy mi az, ami reális nekünk, vagy mi az, ami megengedhető a pénztárcánknak, de az élelmiszer minőségén szabad utoljára spórolni. 

Azt is fontos szem előtt tartani, hogy egy ilyen piacon legtöbb esetben a termelő áll az asztal mögött, így jobban bízhatunk abban, hogy a termék mondjuk nem Egyiptomból származik. A vásárlással a rövid ellátási láncokat támogatjuk, ami több szempontból is kedvezően hat a helyi gazdaságra és a környezetre is, például a kevesebb szállítás miatt. 

Milyen termékeket árusítotok általában a termelői piacokon? 

Mi elsősorban fajtamézeket árulunk, de vannak kiegészítő termékeink is. Megtalálhatók még desszert mézek, van propolisz és virágpor is, talán ennyi most a felhozatal. 

A beporzók helyzete gyakran előkerül a fenntarthatósággal foglalkozó diskurzusban. Ti mennyire tapasztaljátok ezt a problémát, van-e erre stratégiátok? 

A beporzók hiányáról általában ismerősökkel beszélgetve szoktunk találkozni, amikor felmerül a kerti téma. Sokan alig látnak ugyanolyan rovarokat, mint amit az idősek láthattak, legalábbis nem abban a mennyiségben. Ez jellemzően inkább budapesti közegben merül fel. Vidéken és a természetben kevésbé hallani erről. Ahol mi járunk a természetben, ott azért találkozunk még beporzó fajokkal. Emellett életben tartunk egy elég szép állományt. Nem adjuk fel! 

Szerző: Kovács Máté 

Májusban ismét elindítottuk a Hónap Fenntarthatósági Témája projektet a Corvinuson, ahol a közösségi cselekvés kerül fókuszba. Ilyen közösségi cselekvés a kollégáink által szervezett Termelői Piac is. A projektről és a további programokról részletek itt olvashatók.