“Alkalmazni is kell a gazdasági felfedezéseket, különben nem tudjuk megváltoztatni a világot”

John A. List, a RePEc szerint, Budapesten arról tartott előadást, hogy a társadalomtudósoknak hogyan kell megváltoztatniuk a kutatás tervezéséhez és a tudománykommunikációhoz való hozzáállásukat ahhoz, hogy valódi változásokat érjenek el a világban. A professzor három tanulságot mutatott be pályafutásából, miután április 8-án átvette a Rajk College for Advanced Studies 2022. évi John von Neumann-díját. 

Bizonyára sokan elgondolkodtunk azon, hogy a társadalomtudósok miért nem tudtak mindig hatékonyan reagálni a COVID-járványra, és miért küzdenek olyan globális problémák megoldásával, mint az éghajlatváltozás vagy a szegénység. Sok kutatást végeznek és osztanak meg tudományos folyóiratokban, és a szerzők gyakran azzal támasztják alá munkájuk relevanciáját, hogy a politikai döntéshozóknak és a gyakorlati szakembereknek ajánlják azt. Hogy lehet, hogy ritkán figyelnek oda, és a briliáns elmék ötletei csak alkalmanként valósulnak meg a gyakorlatban?  

John A. List arról ismert, hogy a terepkísérleteket az empirikus közgazdasági elemzés eszközévé tette. Kutatásai széles spektrumot ölelnek fel, a viselkedési közgazdaságtantól a jótékonyságig és az oktatásig. Az elmúlt két évtizedben azonban arra is összpontosított, hogy “hogyan kell megváltoztatni a tudomány felhasználásának tudományát”. A díj átvétele után Budapesten előadást tartott arról, hogy milyen tanulságokat vont le a kutatásai során, Bush elnök tanácsadójaként, valamint az Uber, a Lyft és jelenleg a Walmart vezető közgazdászaként dolgozva. 

1. lecke: “Tényleg szükségünk van szakpolitikai alapú bizonyítékokra”

A Chicagói Egyetemen végzett munkája során List professzor felfigyelt az őt körülvevő társadalmi problémákra. Chicago Heights a nagyváros egy elhanyagolt része, ahol az oktatás hiánya egyenlőtlenségeket okoz. A kutató és kollégái elkezdték vizsgálni, hogyan lehetne megadni minden gyermeknek a siker esélyét, és hamarosan rájöttek, hogy ezt a folyamatot minél korábban el kell kezdeni. Alapítottak egy kora gyermekkorral foglalkozó központot, ahol új oktatási programot vezettek be a helyi közösség megsegítésére.  

“Mindig is a világot akartam laboratóriumként használni” – magyarázta megközelítését a professzor. A központ nem csak a Chicago Heights-i lakosok számára nyújtott lehetőséget, hanem a kutatóknak is, hogy feltárják a gyerekek előrehaladását, és publikáljanak róla. Az eredmények ígéretesek voltak. Ezért List professzor azzal az ötlettel fordult politikusokhoz és döntéshozókhoz, hogy az oktatási programot skálázzák fel. Amikor többször is elutasították, rájött, hogy valami alapvető problémába ütközhetett.  

Elkezdte feltárni a közgazdászok által tudományos munkákban alkalmazott skálázási gyakorlatokat. Úgy találta, hogy a szakirodalom által mutatott helyzetkép nem túl biztató e tekintetben. A kutatási tervek gyakran nem vették figyelembe, hogy az eredményeket hogyan lehetne kiterjeszteni. “Ritkán merül fel már az elején a kérdés, hogy a vizsgálat skálázható-e” – állította budapesti előadásában.  

Azt javasolta, hogy a kísérletekben a hozzárendelési mechanizmust ellenőrizni kellene, hogy már a kezdetektől fogva modellezni lehessen, hogyan fog kinézni a felskálázás. A kutatóknak komolyabban kellene venniük a megismételhetőséget, akárcsak az orvosi vizsgálatokban, és figyelembe kellene venni a kritikus, nem skálázható összetevőket is. Például magasan képzett kisgyermeknevelőkre lett volna szükség ahhoz, hogy az oktatási programot más városokban és területeken is meg lehessen ismételni. Ez az emberi tényező korlátot jelent a skálázás szempontjából, mert figyelembe kell venni a képzett pedagógusok számát. “Valóban szükségünk van szakpolitikai alapú bizonyítékokra. A kutatóknak el kell magyarázniuk az eredményeik valódi értékét és korlátait” – hangsúlyozta a professzor.   

2. lecke: “Alkalmazni kell a gazdasági felfedezéseket”

A skálázás tudományos magyarázatát és gazdasági elméletét List professzor, Susan Suskind és társaik több neves tudományos folyóiratban is közzétették. Azonban minden alkalommal, amikor a professzor ezeket az eredményeket ismertette, a hallgatóságból szinte mindenki tudott róluk, vagy olvasta ezeket a publikációkat. “Az akadémiai világban az a probléma, hogy szerencsés vagy, ha három ember olvassa a cikkedet: a folyóirat szerkesztője és a bírálók. Hogyan tudjuk megváltoztatni a világot, ha nem jutunk el az emberekhez?”  

Ezek a tapasztalatok arra ösztönözték, hogy eredményeit szélesebb közönséggel is megismertesse. Ezért könyvet írt A feszültséghatás címmel. “Úgy kell megírni, hogy egy kamionos is el tudja olvasni” – hangsúlyozta a tudományos eredmények újrafogalmazásának és metaforák, hétköznapi kifejezések és megközelíthető történetek segítségével történő közlésének fontosságát. “Alkalmaznunk kell a gazdasági felfedezéseket, különben nem tudjuk megváltoztatni a világot”. 

3. lecke: “Értékelnünk kell a magán-együttműködéseket”

A közgazdaságtan területén elért tudományos eredmények a vállalatok számára is értékesek lehetnek. List professzor szerint a magánpartnerségek egyedülálló kutatási lehetőségeket kínálnak. Amikor 2017-ben az Uber vezető közgazdászaként dolgozott, akkor zajlott a #DeleteUber története. A mozgalom a közösségi médiában indult, válaszul az Uber fellépésére egy olyan tiltakozás kapcsán, amelyet a New York-i John F. Kennedy repülőtéren Trump beutazási tilalma ellen szerveztek. List professzor csapatát hívták segítségül, hogy megoldják a vállalatot gyorsan elhagyó sofőrök problémáját.  

Azzal az ötlettel álltak elő, hogy a sofőrök ösztönzése és vonzása érdekében borravalót vezetnek be az Uber alkalmazásban. A közgazdászokból álló csapatot az érdekelte, hogy a szolgáltatás felhasználói mennyi borravalót adnának, és ez hogyan hatna a sofőrök jövedelmére és motivációjára, és végül hogyan oldaná meg a cég válságát. “Hirtelen lehetőségünk nyílt arra, hogy országos terepkísérletet végezzünk a nagylelkűségről” – magyarázta a kutató. A projekt kulcsa az volt, hogy a kutató megállapodott az Uberrel a terepkísérlet eredményeinek közzétételére vonatkozó egyértelmű feltételekről. “A jó megállapodások mindkét fél számára előnyös helyzetet eredményeznek. Kutatóként értékelnünk kell a magán-együttműködéseket” – zárta előadását a professzor. 

A teljes előadás felvételét meg lehet nézni ezen a linken.  

A díjról: 

A Corvinus szakkollégiuma, a Rajk College for Advanced Studies 1995 óta évente ítéli oda a John von Neumann-díjat olyan tudósoknak, akik kiemelkedően hozzájárultak az egzakt társadalomtudományok fejlődéséhez, és ezáltal jelentős hatást gyakoroltak a hallgatók szakmai fejlődésére és gondolkodására. A John von Neumann-díj az első és mindmáig az egyetlen magyar díj, amely a közgazdaságtudományok területén elért nemzetközi eredményeket ismeri el. Azért is egyedülálló, mert a Rajk Szakkollégium tagjai, a hallgatók döntenek a díjazottról. 

Írta: Taxner Tünde