IR TALKS 3 – Három év háború… – az ukrán és az orosz társadalom

2024. december 16. | Budapesti Corvinus Egyetem | C.102 

Az IR TALKS sorozat harmadik rendezvényén azt vizsgáltuk, hogy az immár harmadik éve tartó, nagyléptékű háború hogyan hat az ukrán és az orosz társadalomra. A két meghívott előadó egyike Borissza Eszter szociológus volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, akinek szakterülete az orosz társadalom kutatása, a másik pedig Jarábik Balázs politikai elemző, diplomata, nemzetközi fejlesztési szakember és Kelet-Európa szakértő. A beszélgetést Dr. Rácz András, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója moderálta. 

A résztvevők először a háború általános állását vitatták meg. Ukrajna kapcsán elhangzott, hogy az országban mostanra egyre többen támogatják, hogy kezdődjenek tárgyalásoka háború lezárása érdekében. Azt azonban a lakosság abszolút többsége mereven elutasítja, hogy Oroszország feltételei szerint szülessen valamiféle kompromisszum. Más szóval, bár egyre többen szeretnék tárgyalásos úton lezárni a konfliktust, egyelőre nem látszik, hogy pontosan mi lenne az a kompromisszum, ami ezt lehetővé teszi.  

Szociológiai felmérésekkel egyértelműen kimutatható, hogy a társadalomban erősödik a háborús fáradtság, ami nem is meglepő közel három évnyi, nagy intenzitású háború után. Ezzel együtt nem érzékelhető, hogy bármiféle töréspont vagy összeomlás közeledne. A társadalom egésze továbbra is igen ellenálló, még azzal együtt is, hogy a 2022-es esztendő optimizmusa már a múlté. 

A nyugati támogatásnak és az euro-atlanti integráció lehetőségének kulcsszerepe van a társadalom ellenálló-képességének fenntartásában. Ez azt is jelenti, hogy ha viszont a Nyugat egyértelműen kijelentené, hogy Ukrajnának nincs esélye az EU és NATO-tagság elérésére, akkor minden bizonnyal egyre több ukrán tenné fel magának a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is a harc folytatásának végcélja. 

Ami a katonai helyzetet illeti, kijevi döntéshozókkal és szakértőkkel beszélgetve egyre többször merül fel a keleti front esetleges összeomlásának lehetősége. Ez egyértelműen újdonság akárcsak az egy évvel ezelőtti állapothoz képest is, és jól mutatja a front helyzetének nehézségeit. Szintén indikatív a dezertálások magas száma is: a vonatkozó becslések 100.000 és 200.000 fő között szórnak. A mozgósítási rendszer továbbra is fennálló problémái tovább növelik a nehézségeket. Ezzel együtt, noha Ukrajna továbbra is területeket veszít a Donbasz déli részén, az még minimum több hónap, amíg az orosz hadsereg képes lehet bevenni Pokrovszk városát, ami a dél-donbaszi térség kulcsfontosságú logisztikai és közigazgatási központja.  

Oroszországban a háború kapcsán a meghatározó társadalmi attitűd a fáradtság és a keserűség. A lakosság legnagyobb része politikailag passzív és ez különösen igaz a háborúra: hiába szomorítanak el valakit az események, ténylegesen nem sokat tud tenni. Ha úgy kérdezik meg az orosz lakosságot, hogy inkább a harc folytatását vagy a fegyverszüneti tárgyalások megkezdését választaná, a döntő többség az utóbbit választaná, de közben pontosan tudják, hogy a véleményük igen kevéssé befolyásolja csak a Kreml döntéshozatalát. További probléma, hogy bár az orosz lakosság többsége már szívesen véget vetne a háborúnak, ám eközben számukra elképzelhetetlen, hogy az orosz hadsereg vereséget szenvedjen, viszont döntő győzelemre sem látszik érdemi esély.  

Oroszországban mostanra lényegében lehetetlenné vált bármiféle értelmes társadalmi vitát folytatni a háborúról. Az állami propaganda, a minden korábbinál szigorúbbá vált elnyomó intézkedések, a lassan évtizedes indoktrináció és az öncenzúra együttese azt eredményezi, hogy nagyon jelentősen beszűkülnek a lehetőségek bármiféle társadalmi eszmecserére, vitára, és különösen igaz ez a háború kérdésére. 

Az orosz állami propaganda eközben már megkezdte a lakosság felkészítését a győzelemre, ami a Kreml szerint mind a négy, 2022-ben törvénytelenül annektált ukrán megye – tehát Doneck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon – egészének megszerzésének jelenti. Katonailag viszont ez teljesen irreális: Herszon újbóli elfoglalásához át kellene kelni a Dnyipro folyón, ami messze meghaladja az orosz haderő jelenlegi képességeit, és hasonlóan lehetetlen az óriási, alaposan megerődített Zaporizzsja városának megszerzése is.  

Ennek következtében mindkét előadó arra a következtetésre jutott, hogy nem látszik, hogyan lehetne gyorsan lezárni a háborút. Roppant nehezen lehet bármiféle területi kompromisszumot elérni, a megszállt ukrán területek hovatartozása ugyanis zéró összegű játszma. Emellett Oroszországban a háborút mostanra nem egyszerűen csak Ukrajna, hanem az egész Nyugat elleni, egzisztenciális konfliktusként fogják fel, míg Ukrajnában hasonlóan stratégiai fontosságú, civilizációs választásnak kelet és nyugat között. A 2014-es Euromajdan utáni helyzetben ez igen valószínűtlenné teszi, hogy akár az ukrán elitek, akár a társadalmi kész volna bármilyen mértékben is újra alárendelődni Oroszországnak. Tulajdonképpen ez volt a tétje már a 2013-2014-es, Euromajdan forradalomnak is, a három éve tartó, nagyléptékű háború pedig csak még merevebbé tette ezt az álláspontot. 

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy hacsak nem történik valami váratlan, nagyléptékű változás – angol terminológiával “fekete hattyú” jellegű esemény – , akkor nem valószínű, hogy a háborút gyorsan le lehetne zárni. 

Az IR TALKS a Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszéke által szervezett vendégelőadások és kerekasztal-beszélgetések sorozata, amelynek célja, hogy értelmet adjon a világnak, amelyben élünk a nemzetközi politika viharos időszakaiban.