Megalakul a Keleti Kereskedelmi Akadémia

Egyetemünk egyik közvetlen elődje a Keleti Kereskedelmi Akadémia, amelyet 1899-ben alapítottak. A fővárosi, illetve hazai nagykereskedők, majd az iparvállalatok vezetői, az ipari és a banktőke képviselői igen korán (körülbelül az 1850-es évektől) elkezdték sürgetni az ipari és a kereskedelmi élet fejlesztéséhez nélkülözhetetlen szakemberek képzését. Az ipar és a kereskedelem rohamos fejlődése képzett közgazdászokat, az államapparátus a külügyi és külkereskedelmi munkában használható szakembereket igényelt, ami elkerülhetetlenné tette egy speciális szakfőiskola, majd közgazdasági kar vagy egyetem felállítását. Erre válaszul 1891-ben indult el a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam, majd 1899-ben ebből alakult meg – immár önálló állami főiskolaként – a Keleti Kereskedelmi Akadémia, amely a külügyi és főleg a Balkán felé irányuló külkereskedelmi szolgálatra képzett diplomás szakembereket.

Megindul a képzés a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi karon

Az egyetemi szintű képzés – a világ vezető országaihoz hasonlóan – 1920-ban indult meg az önállóan működő budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi karon. A századforduló körül indult meg az a társadalmi mozgalom, amely egy önálló, és a többi egyetemmel azonos jogokat élvező közgazdaságtudományi egyetemért zajlott. Ez a küzdelem az I. világháborúig egyre erősödött. A politikai válságok, majd a világháború kitörése miatt a kérdés csak 1917-ben került ismét napirendre. A Hangya értékesítési szövetkezet, Balogh Elemér vezérigazgató javaslatára, egymillió koronás alapítványt ígért egy felállítandó közgazdasági egyetem javára. Az egyetem felállítását előkészítő bizottság a kor egyik legelismertebb közgazdászát, ifj. Erődi-Harrach Bélát kérte fel a közgazdasági egyetem feladatait, irányát és tanulmányi rendszerét felölelő tanulmány megírására. A kar létrehozásáról szóló törvényjavaslatot végül csak a világháború befejezése és a Tanácsköztársaság bukása után fogadta el a Nemzetgyűlés. Az oktatás négy szakcsoportban (Egyetemes közgazdasági, Mezőgazdasági, Kereskedelmi, valamint Konzuli és külképviseleti szak) kezdődött meg. A tanulmányi idő 8 félév volt, amely az utolsó szigorlattal (ez egyben az államvizsga is volt) zárult le. A közigazgatási és a közgazdasági és kereskedelmi szak hallgatói „okleveles közgazda”; a mezőgazdasági szak hallgatói pedig „okleveles mezőgazda” képesítést szereztek.

A Közgazdaságtudományi Kar a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik fakultása lett

1934-ben az első magyarországi egyetemi integráció keretében a Közgazdaságtudományi Kar a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik fakultása lett. Az önálló intézmény fennmaradása már az 1920-as évek végétől kérdéses volt. Hosszas viták után, elsősorban takarékossági megfontolásokra hivatkozva, a műegyetemi szervezetbe történő beolvasztás mellett döntöttek. Hóman Bálint kultuszminiszter 1934. március 2-án a képviselőház elé terjesztette a „Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről” szóló törvényjavaslatot. Az új egyetem létrehozása a felsőoktatás strukturális átalakításának folyamatába illeszkedett. Az egyetemben összesen négy – műszaki, gazdasági és agrár – felsőoktatási intézményt egyesítettek, ezzel méreteiben és szerkezetében teljes újfajta universitas jött létre. A hallgatói létszám a következő évtizedben jelentős emelkedésnek indult, a karon már a háború előtt viszonylag nagy számban tanultak munkás- és parasztszármazású hallgatók.

kép forrása: Fortepan/BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA / KLÖSZ GYÖRGY FÉNYKÉPEI

Megalakul a Keleti Kereskedelmi Akadémia

Egyetemünk egyik közvetlen elődje a Keleti Kereskedelmi Akadémia, amelyet 1899-ben alapítottak. A fővárosi, illetve hazai nagykereskedők, majd az iparvállalatok vezetői, az ipari és a banktőke képviselői igen korán (körülbelül az 1850-es évektől) elkezdték sürgetni az ipari és a kereskedelmi élet fejlesztéséhez nélkülözhetetlen szakemberek képzését. Az ipar és a kereskedelem rohamos fejlődése képzett közgazdászokat, az államapparátus a külügyi és külkereskedelmi munkában használható szakembereket igényelt, ami elkerülhetetlenné tette egy speciális szakfőiskola, majd közgazdasági kar vagy egyetem felállítását. Erre válaszul 1891-ben indult el a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam, majd 1899-ben ebből alakult meg – immár önálló állami főiskolaként – a Keleti Kereskedelmi Akadémia, amely a külügyi és főleg a Balkán felé irányuló külkereskedelmi szolgálatra képzett diplomás szakembereket.

Megindul a képzés a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi karon

Az egyetemi szintű képzés – a világ vezető országaihoz hasonlóan – 1920-ban indult meg az önállóan működő budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi karon. A századforduló körül indult meg az a társadalmi mozgalom, amely egy önálló, és a többi egyetemmel azonos jogokat élvező közgazdaságtudományi egyetemért zajlott. Ez a küzdelem az I. világháborúig egyre erősödött. A politikai válságok, majd a világháború kitörése miatt a kérdés csak 1917-ben került ismét napirendre. A Hangya értékesítési szövetkezet, Balogh Elemér vezérigazgató javaslatára, egymillió koronás alapítványt ígért egy felállítandó közgazdasági egyetem javára. Az egyetem felállítását előkészítő bizottság a kor egyik legelismertebb közgazdászát, ifj. Erődi-Harrach Bélát kérte fel a közgazdasági egyetem feladatait, irányát és tanulmányi rendszerét felölelő tanulmány megírására. A kar létrehozásáról szóló törvényjavaslatot végül csak a világháború befejezése és a Tanácsköztársaság bukása után fogadta el a Nemzetgyűlés. Az oktatás négy szakcsoportban (Egyetemes közgazdasági, Mezőgazdasági, Kereskedelmi, valamint Konzuli és külképviseleti szak) kezdődött meg. A tanulmányi idő 8 félév volt, amely az utolsó szigorlattal (ez egyben az államvizsga is volt) zárult le. A közigazgatási és a közgazdasági és kereskedelmi szak hallgatói „okleveles közgazda”; a mezőgazdasági szak hallgatói pedig „okleveles mezőgazda” képesítést szereztek.

A Közgazdaságtudományi Kar a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik fakultása lett

1934-ben az első magyarországi egyetemi integráció keretében a Közgazdaságtudományi Kar a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik fakultása lett. Az önálló intézmény fennmaradása már az 1920-as évek végétől kérdéses volt. Hosszas viták után, elsősorban takarékossági megfontolásokra hivatkozva, a műegyetemi szervezetbe történő beolvasztás mellett döntöttek. Hóman Bálint kultuszminiszter 1934. március 2-án a képviselőház elé terjesztette a „Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről” szóló törvényjavaslatot. Az új egyetem létrehozása a felsőoktatás strukturális átalakításának folyamatába illeszkedett. Az egyetemben összesen négy – műszaki, gazdasági és agrár – felsőoktatási intézményt egyesítettek, ezzel méreteiben és szerkezetében teljes újfajta universitas jött létre. A hallgatói létszám a következő évtizedben jelentős emelkedésnek indult, a karon már a háború előtt viszonylag nagy számban tanultak munkás- és parasztszármazású hallgatók.

kép forrása: Fortepan/BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA / KLÖSZ GYÖRGY FÉNYKÉPEI

Létrejön a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem

A világháború eseményei nem érintették alapvetően a kart, jelentősebb változást csak a politikai események hoztak. Az immár ténylegesen önálló Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem létrehozását az 1948. évi LVII. tvc. szentesítette, ám ez egyben az intézmény marxista szellemű átszervezését jelentette. Az új egyetem alig mutatott folytonosságot elődeivel: a régi professzorok közül szinte mindenkit elbocsátottak, átszervezték a tanszékeket, megváltoztatták a tantárgyakat, a tanítás rendjét, a közigazgatási képzés megszűnt. A hallgatókat pedig erőteljes politikai színezetű felvételi szűrőn kényszerítették át. Az Egyetem elhelyezésében is változás történt. A háború során súlyos sérüléseket szenvedett Fővámpalota egyetemi célú újjáépítéséről 1948-ban döntöttek, az épületet 1950-ben vehették birtokba a hallgatók. Az átalakítás szimbolikus lezárásaként az Egyetem nevét 1953-ban Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre változtatták. Az oktatás 1955-től az 1980-as évek végéig három karon – Általános Közgazdasági, Ipari, Kereskedelmi – folyt.

Az ’56-os forradalom forgatagában

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ideológiai meghatározottsága, valamint a politikai élettel való szoros kapcsolatuk folytán az oktatók (a forradalmi Minisztertanács később kivégzett elnöke, Nagy Imre is óraadó volt az egyetemen) és a hallgatók egyaránt fogékonyak voltak a változásokra. A forradalom közvetlen előzményének tekinthető Rajk-temetés megszervezésében az egyetemről többen is közreműködtek. A forradalom előestéjén, 1956. október 22-én tartották azt a nagygyűlést, amelyen az egyetem oktatói, hallgatói, sőt munkásfiatalok is részt vettek.  A hosszú, szenvedélyes vita eredménye egy 22 pontból álló követelés lett, amely felépítésében, tartalmában nagyon hasonlított a más egyetemeken elfogadott dokumentumokhoz. Október 23-án a tanórák elmaradtak, mindenki a készülő tüntetés lázában égett. A Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói szervezetten vonultak a Bem-szoborhoz, a sorok között a magyar zászló mellett a vörös lobogókat is lengetve. A következő nap bezárták az egyetem épületét, 1957. február 1-jéig a tanítás is szünetelt, de az egyetemi polgárok ezalatt az idő alatt is bejártak tájékozódni. Október végén megalakult az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, valamint az egyetemi zászlóalj is. Az utcai harcok elkerülték ugyan az épületet, de november 4-én a bevonuló szovjet katonák golyózáport zúdítottak rá, amiben egy hallgató életét vesztette.

A keleti blokk úttörő egyeteme

A forradalom utáni egyetemen nem szűnt meg az állampárt hegemóniája, de a lehetséges, szűk keretek között elindult egy lassú színvonal-emelkedési és demokratizálódási folyamat. Ennek fontos mérföldköve volt Szabó Kálmán 1968-as rektorrá választása, akinek vezetésével nagyszabású reform valósult meg. Radikálisan átalakították a képzési struktúrát és a tananyagok tartalmát, csökkentek a kötelező óraszámok, és növekedtek a hallgatók önálló munkával elvégzendő feladatai; a szemináriumi, kiscsoportos munkára is nagyobb hangsúlyt helyeztek. Ebben az időszakban az egyetem 16 oktatója vehetett részt hosszabb amerikai tanulmányutakon a Ford-programnak köszönhetően; az ennek köszönhetően megszerzett szakmai és pedagógiai ismeretek a reform fontos alapját képezték. Chikán Attila vezetésével 1970-ben alakult meg az első magyar szakkollégium, a Rajk, amely jelentősen hozzájárult a korszerű gazdasági, közgazdasági és társadalomtudományi ismeretek magyarországi megjelenéséhez, illetve a később alakuló szakkollégiumoknak mintát és inspirációt jelentett. A folyamatoknak köszönhetően az egyetemen a keleti blokkban úttörőnek számító kutatások folytak több tudományterületen is (gazdaságtörténet, marketing- és menedzsmenttudományok, matematikai közgazdaságtan, pénzügyek, vállalatgazdaságtan), a hallgatók a szocialista országok legtöbb egyeteménél korszerűbb, ideológiailag kevésbé terhelt ismeretekhez jutottak.