A politika rendszer változásai az elmúlt 30 évben – Szakmai Est Gedeon Péterrel 2019.12.03.

A politikai rendszer változásai az elmúlt 30 évben

A KDSZ Rendszerváltás félévének tematikus előadásai közül a negyediket és egyben utolsót Gedeon Péter, a Corvinus Egyetem oktatója, a Gazdaságpolitika és Közpolitikai Intézet munkatársa tartotta, méghozzá a rendszerváltás óta hazánk politikai rendszerében bekövetkezett változásairól.
Elsőként az előadó a demokratikus kapitalizmus fogalmáról beszélt. Demokratikus kapitalizmus akkor jön létre, ha mind a politikai mind a gazdasági szférában verseny valósul meg. Abban az esetben, ha e kettő körül akár az egyikben is korlátozott hozzáférésről beszélünk (North-Wallis-Weingast), nem működik a verseny, már nincsenek meg, vagy sérülnek a demokratikus kapitalizmus feltételei. Ilyenkor jelennek meg az egyéb államformák az archaikus társadalmakban, a szocialista rendszerben, stb., ahol a politika és a gazdaság nem válik el egymástól. A történelem folyamán megfigyelhető, hogy ezen ’egyéb’ államformákból alakult ki a demokratikus kapitalizmus. Nyugat-Európában ezt a folyamatot többnyire a társadalom, annak is a tehetősebb rétege, a burzsoázia alakította ki. Kelet-Európában ezen folyamatot ellenben nem a társadalom, hanem a politika alakította ki, ezért olyan törékeny. Acemoglu-Robinson ír egy szűk folyosóról, amelyen belül a demokratikus kapitalizmus létezni tud. Ez a szűk folyosó egy koordináta-rendszerben helyezkedik el, amelynek vertikális tengelyén az állam ereje, míg horizontális tengelyén a társadalom ereje van feltüntetve, és az X=Y egyenes vonal körül egy szűk sugárban helyezkednek el azok az egyensúlyi helyzetek, amikor a demokratikus kapitalizmus életképes. Az előadó szerint Magyarország jelenleg ezen a folyosón kívül, a gyengébb társadalmi hatalom és az erősebb állami hatalom koordinátáknál helyezkedik el. A rendszerváltás célja hazánkban az volt, hogy ezen „szűk folyosó” -ba vezessék Magyarországot, és ezt a politikai pártok vezényelték le, nem társadalmi mozgalmak, osztályok.
 
Az előadó egy további elméleti megfontolásra is kitért. Schumpeter szerint a politikai demokráciának nem az a feladata, hogy közjót teremtsen, hanem hogy a hatalomátadás (választásokkor) erőszak nélkül menjen végbe. De miért akarnák átadni a hatalmat az azt birtoklók? Azért, mert a verseny kiegyensúlyozott, el lehet viselni a vereséget, nem csak győztesként lehet valaki sikeres gazdasági vagy politikai szereplő. A továbbiakban Gedeon Péter a régió rendszerváltozásainak folyamatáról is beszélt. Érdekes módon Kelet-Európában a rendszerváltások során csak Magyarországon és Lengyelországban valósult meg kerekasztal egyeztetés a hatalom átadásáról a politikai szereplők között, és manapság pont ezen két országgal szemben vannak ez Európai Uniónak fenntartásai a jogállamiság betartását illetően.

A rendszerváltás utáni 8 évről elmondható, hogy a magyar politika pártok versengésével, egymás közötti egyeztetésekkel és többnyire kompromisszumos megoldásokkal volt teletűzdelve. Létrehoztak egy parlamentáris rendszert, egy jogosítványaiban gyenge köztársasági elnöki tisztséggel, erős alkotmánybírósággal. Vita volt, hogy többségi vagy arányos választási rendszert hozzanak létre, ezért kompromisszumos megoldásként egy vegyes rendszert alkottak meg, ahol minden szavazó szavaz egyéni választókerületek jelöltjeire és pártlistára is. Az MDF-SZDSZ paktum csökkentette a 2/3-ot igénylő törvények mennyiségét, cserében Göncz Árpád lett a köztársasági elnök. Ekkor viszonylag erős volt a liberális politikai mező Magyarországon, később gyengült, majd kiürült. Ezen időszak alatt sokan azt remélték, hogy a politikai rendszer megváltozását szinte azonnal követi a gazdasági jólét (Ausztria utolérése lett a célkitűzés), de ebben csalatkoztak.

Az 1990-et következő 12 évben működött a kiegyensúlyozott pártverseny, bizonytalanok voltak a választások kimenetelei ezért a pártok nem alakítottak ki egyenlőtlen politikai versenyfeltételeket, sikeresen működött a politikai váltógazdaság. A szemben álló pártok nem gazdasági programok, hanem sokkal inkább kulturális identitások mentén különböztették meg magukat egymástól. Gazdasági téren a pártok ígérgetési versenybe kezdtek. Ez egyfajta politikai fogolydilemmát (Győrffy Dóra) idézett elő: az a párt veszíti el a választásokat, amelyik nem tesz ígéreteket, így azután mind a meghatározó kormánypárt, mind a legnagyobb ellenzéki párt a makrogazdasági stabilitást veszélyeztető ígéreteket tett. A 2006-os választás volt az első, ahol újraválasztottak egy koalíciót, de ez pürroszi győzelem volt. 2010-ben az MSZP jelentős választási vereségének egyik oka az volt, hogy nem tudta beváltani az ígéreteit, és így elvesztette a társadalom bizalmát.

2010-ben a FIDESZ 2/3-os többséggel nyert. Ezen választás során veszítette el az MSZP nagypárt jellegét, az MDF és az SZDSZ pedig kiesett a parlamentből is. Ellenben megerősödött a Jobbik, és megjelent az LMP, mint rendszerkritikus párt. Politikai értelemben a Jobbik radikális, vagy szélsőjobboldali párt volt, míg az LMP igyekezett egyenlő távolságot tartani a FIDESZ -től és az MSZP-től egyaránt. 2010-től kezdve a kormányzó párt erős társadalmi támogatottságot szerzett, míg az ellenzékben lévő pártok megosztottak voltak politikailag, így az összefogás veszélye nem állt fenn. Ezáltal a kiegyensúlyozott verseny megszűnt. (2019-es önkormányzati választásokra megvalósult az összefogás, kérdéses meddig tart.)

A kormányzat ezt a helyeztet belátva új választási törvény írt, újra rajzolta a választókerületi határvonalakat, győztes töredékszavazati kompenzációt vezetett be, és megadta a határon túli kettős állampolgárok számára a szavazás lehetőségét. Korlátozta az alkotmánybíróság jogköreit, elfoglalta a közmédiát (erre valójában minden korábbi kormánypárt is törekedett), valamint több, korábban magánkézben lévő médiumot (több tv-csatorna, megyei napilapok) a párthoz köthető gazdag magánszemélyek felvásároltak. A kritikus politikai intézmények élére és pozíciókba a párthoz köthető egyének kerültek, ezzel a kormányzó párt megszilárdította politikai hatalmát, más szóval, média túlsúlyt teremtve torzította a pártversenyt és jelentősen csökkentette az újraválasztásával kapcsolatos bizonytalanságot. Ez a politika gazdasági torzulásokhoz is vezet, közpénzből megpróbálnak nemzeti burzsoáziát teremteni, hogy olyanoknál legyen a pénz, akik a párt támogatói, így lehet finanszírozni a pártot és a magántulajdonban lévő médiát. Ez a politikai verseny mellett a gazdasági versenyt is torzítja, és felveti a kérdést: a Magyarországon politikai eszközökkel sikeressé tett vállalkozók, vállalkozások vajon mennyire lennének versenyképesek a nemzetközi piacon?

Az előadó szerint a torzulások akkor számolhatók fel, ha az államot a társadalom képes ellensúlyozni. Az elmúlt 10 évben ezzel ellentétes folyamatok működtek: az állam erősödött, a társadalom gyengült. Magyarország akkor léphet a demokratikus kapitalizmus szűk folyosójába és maradhat azon belül, ha a társadalom erősödik és ennek hatására a politikai rendszer is változik, a demokrácia is erősödik.

Fehérvári Gergely