A Nobel-díjas James Heckman részére adott át „Doctor et Professor Honoris Causa” címet a Corvinus Egyetem rektora, Bruno van Pottelsberghe december 18-án a Gellért Campuson. A rektor a díjjal a professzor társadalmi mobilitással, készségfejlesztéssel, társadalmi egyenlőtlenségekkel és a kora gyermekkori fejlődéssel és szabályozással kapcsolatos kutatásait, valamint a kapcsolódó gazdasági és társadalmi problémák megértésében elért kiemelkedő eredményeit ismerte el.
A ceremóniát szervező Corvinus Institute for Advanced Studies – CIAS vezetője, Dr. Szántó Zoltán Oszkár is köszöntötte a Chicagói Egyetemen kutató, tanító amerikai professzort, aki Daniel McFaddennel közösen 2000-ben megkapta a közgazdasági Nobel díjat az egyéni, illetve háztartási viselkedés elemzéséhez használt elmélet és módszerek kifejlesztéséért. A szelektív mintákkal kapcsolatos munkája vezetett a statisztikai mintaszelekciós problémák leküzdésére szolgáló megoldások (például a Heckman-korrekció) kidolgozásához.
A laudációban a kiemelkedő életpálya mellett James Heckman és a Corvinus 2023-ban kezdődő együttműködéséről is szó esett. A professzor több online kutatási szemináriumot vezetett az általa a Corvinusszal közösen irányított Család, termékenység és emberi fejlődés (Family, Fertility and Human Development) projektben, melyben több tucat nemzetközileg elismert kutató vesz részt a világ minden tájáról. A kutatócsoport a termékenységi arányszámok világszerte tapasztalható csökkenésének okait és következményeit vizsgálja, és azt, hogy milyen szociálpolitikai gyakorlatok lehetnek hatékonyak e tendenciák megállításában vagy akár visszafordításában.
“Ez a globális jelentőségű közös kutatás további nemzetközi láthatóságot biztosít a Budapesti Corvinus Egyetemnek, ami a tejles magyar tudományos élet számára is rendkívüli lehetőségeket hordoz”
– tette hozzá Dr. Szántó Zoltán Oszkár.
Az ünnepélyes köszöntés után Heckman professzor tudományos előadást tartott, melyben a globális termékenységi minták változásáról, a demográfiai átalakulásokkal és ezek társadalmi, gazdasági hatásaival foglalkozó kutatásokról beszélt. Az előadás fő üzenete, hogy a termékenységi válság kezeléséhez komplex megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők kölcsönhatását.
Hangsúlyozta, hogy a termékenységi mutatók csökkenése világszerte átalakítja a társadalmak demográfiai szerkezetét. Az ipari forradalom óta a születési és halálozási ráták drámai változásokon mentek keresztül, amit az életkörülmények javulása, az egészségügy fejlődése és az oktatás elérhetősége tovább erősít. Japán és Dél-Korea példája megmutatja, hogyan alakulnak ki elöregedő társadalmak, amelyek gazdasági kihívások elé állítják a munkaképes generációkat. Ezzel szemben Afrikában a magas termékenységi ráta munkanélküli fiatalok tömegeit eredményezi, amely társadalmi feszültségekhez vezethet. A klasszikus gazdasági elméletek már nem magyarázzák a népesség és gazdaság kapcsolatát, így a modern közgazdaságtan feladata fenntartható rendszerek kialakítása öregedő népesség mellett.
Kiemelte, hogy az elmúlt évtizedekben a gyermektelenség aránya drasztikusan nőtt a fejlett országokban, például Japánban, Spanyolországban és Portugáliában, ahol a 40 év feletti nők negyede gyermektelen. Ez a gyermekvállalás eltolódásán túl mélyebb társadalmi és gazdasági változásokkal magyarázható: az oktatással, a karrierlehetőségek bővülésével és a családon belüli döntéshozatal demokratizálódásával. Az oktatás különösen fontos: egyrészt növeli a gyermekvállalás költségeit azáltal, hogy a szülők több minőségi oktatást és jobb életfeltételeket kívánnak biztosítani gyermekeiknek, másrészt növeli a nők lehetőségeit és így az alternatívák értékét a munkaerőpiacon.
A társadalmi normák is átalakultak: a gyermekvállalás ma már inkább személyes döntés, mint gazdasági vagy társadalmi elvárás. Például Brazíliában egy modern női szerepeket bemutató televíziós sorozat is hozzájárult a termékenységi arányok csökkenéséhez, rávilágítva a média hatására. A gazdasági bizonytalanság, magas lakhatási költségek, különösen Olaszországban és Dél-Koreában, valamint a klímaváltozás okozta aggodalmak is gátolják a családalapítást.
A professzor elmondta, van megoldás a termékenységi válság kezelésére: több pénzt kell fordítanunk az oktatásra, a szülők támogatására, valamint a nők és a fiatalok helyzetének javítására.
Az 1990-es évektől kezdve a fejlett régiókban a tanult nők körében nőtt a termékenység. A skandináv jóléti államok példái azt mutatják, hogy a gyermekgondozásra, oktatásra és szülőtámogatásra fordított állami kiadások és a családon belüli egyenlőbb munkamegosztás kedvezően hatnak a termékenységre. A fiatalok gazdasági helyzetének javítása pl. célzott lakhatási politikával szintén kulcsfontosságú, hiszen a lakhatási költségek és az önállósodás lehetősége alapvetően befolyásolja a családalapítási hajlandóságot. Fontosak a nők munkaerőpiaci helyzetének erősítését célzó intézkedések, például az egyenlő bérezés és továbbképzések is.
A díjátadó után, csütörtökön és pénteken tudományos konferenciára került sor Heckman professzor vezetésével. A konferencia fókuszában a termékenység csökkenésének okaival és következményeivel kapcsolatos adatok elemzése, valamint a termékenységet támogató politikák, intézkedések hatékonyságának vizsgálata állt.
__________
*A cikk leirata az Alrite mesterséges intelligencia alapú beszédfelismerő programmal készült, a szerkesztést a ChatGPT segítségével végeztük.