Bhután és a bruttó nemzeti boldogság

Másodéves PhD-hallgató vagy a Corvinuson, egyik témavezetőd Zsolnai László professzor és egyáltalán nem mellesleg „beleszerettél” Bhutánba. Hogyan fordult az érdeklődésed e fél magyarországnyi ázsiai ország felé? 

Korábban a Levi’s-nél dolgoztam, vállalati felelősségvállalással foglalkoztam. Munkám során Londonban véletlenül találkoztam egy bhutánival, akiről kiderült, hogy a férjével alapították a Loden Alapítványt, amelyet egyébként a jelenlegi bhutáni király is, még koronahercegként, támogatott. Felébredt az érdeklődésem e kicsi, sokáig nagyon elzárt ország iránt. 2011-ben jártam először ott, a fenntartható fejlődés, a bruttó nemzeti boldogság és a buddhizmus iránti érdeklődés vitt oda először. Azt gondoltam akkor, néhány hónapos önkénteskedés után hazajövök. Végül az első utazásomat tizenöt másik út is követte. 

Valcsicsák Zoltán Dago Bedával, az egyik legrégebbi bhutáni utazási iroda vezetőjével (Thinley Wangcuk felvétele) 

Könyvet is írtál erről az országról, „Álmomban Bhutánban ébredtem” címmel. Zsolnai László professzor, a Corvinus Gazdaságetikai Központjának vezetője így ír róla: „A szerző részletesen bemutatja és elemzi a bruttó nemzeti boldogság fogalmi rendszerét, amely bátran szakít a nyugati materializmus és individualizmus által hajszolt gazdasági növekedés egyoldalú eszméjével és gyakorlatával.” Mit jelent valójában a bruttó nemzeti boldogság és hogyan mérik? 

A GDP természetesen minden ország életében fontos mérőszám, de nem az egyetlen és nem elég. Nyilván jó dolog, ha egy ország épít egy új utat vagy valamilyen fontos beruházást valósít meg, de legalább olyan lényeges, hogy ezek a fejlesztések hogyan járulnak hozzá az emberek jóllétéhez. Sok boldogságindex van a világon, de valójában mindegyik mást jelent. Bhutánban éppen tavaly volt egy ilyen felmérés – ötévente csinálják -, kérdezőbiztosok járták az országot, eljutottak minden kis faluba, és megkérdezték az embereket, mennyire elégedettek az életszínvonallal, az egészségüggyel, az oktatással, eleget alszanak-e és milyen a mentális állapotuk, illetve mennyire elégedettek a vezetőikkel – a helyi és az országos vezetéssel. Ebből bonyolult statisztikai módszerekkel számítják ki az ország boldogságindexét. Ezeket a szempontokat, valamint azt, hogy például az egyes tevékenységeket milyen ökológiai lábnyom és társadalmi hatás követ, a kormány minden döntésnél figyelembe veszi. 

Superman kibújik a gho (hagyományos bhutáni férfi öltözet) alól (Valcsicsák Zoltán felvétele) 

Mit jelent akkor pontosan a boldogságindex? Sokat hallani arról, hogy Európában a skandináv országokban, elsősorban Dániában a legboldogabbak az emberek. 

A bhutáni felmérés szerint az ország lakóinak többsége boldog, de ez mást jelent ott és megint mást Európában. Az európai országokban általában individuális boldogságról van szó, „ha én boldog vagyok, esetleg a családom is, akkor ez nagyon jó”, míg Ázsiában inkább a szélesebb közösség harmóniája, elégedettsége, derűje a fontos, komoly szempont a „figyeljünk mindenkire, én nem tudok annyira boldog lenni, ha mások nem azok”. Mindez valamiféle belső egyensúlyt, nyugalmat jelent, és erősen kapcsolódik a buddhizmushoz. Az a fontos kérdés, hogyan tud egy társadalom olyan feltételeket teremteni, ahol a többség fizikailag és mentálisan is egészséges. 

Mint a Magyar-Bhutáni Baráti Társaság alapító elnöke utazásokat is szervezel ebbe a kicsi – összesen 780 ezer lakosú – ázsiai országba. Mit szeretnél megmutatni ott a magyar turistáknak? 

Az ország természeti szépségei, egyedi kultúrája, ritka emberi értékei mellett azt is, hogy talán nincs még egy olyan hely a világon, ahol ekkora lenne a fejlődés, mint Bhutánban. Az ötvenes években még elzárt feudális királyság volt, ma nyitott alkotmányos monarchia. Talán ez az az ország, ahol a világon utolsóként (1999-ben) kezdődött a kábeltelevízióadás és az internetszolgáltatás, és ma már mégis szinte mindenkinek van mobiltelefonja és ezért internete. Az ötvenes években a lakosság több mint 80 százaléka analfabéta volt, ma azonban ingyenes a közoktatás és angol nyelven tanulnak a gyerekek. Sokan mennek közülük egyetemre, akár analfabéta parasztszülők gyerekei is – persze ez újabb gondokat teremt, hiszen jelenleg az országban túl sok a diplomás ember, aki nem talál képzettségének megfelelő munkát. A fővárost, Thimphut is jó megismertetni az ide látogatókkal – tíz éve járok Bhutánba, ezalatt a főváros lakossága 15 ezerről 150 ezerre nőtt. Itt is „rászakadt” a fogyasztói társadalom az emberekre, megjelent a drogozás, az alkoholizmus és sajnos valamennyire a bűnözés is. Az ország bemutatása mellett arra is törekszem, hogy az általam vezetett csoportok találkozhassanak az én bhutáni ismerőseimmel, barátaimmal, hiszen úgy tud valaki igazán megismerni egy országot, ha beszélget a helyiekkel. Így akár a volt miniszterelnökkel, parlamenti képviselővel, íjászokkal (Bhutánban ez fontos sportág) is találkozhat az a turista, aki az én utazásaimra jelentkezik. 

Sok előadást tartasz itthon Bhutánról, nemrégiben itt az egyetemen is meséltél az országról a Corvinus Mobilitás és Turizmus Központ Turizmus Fórumának eseménysorozatán. Idén a fórum témája a fenntarthatóság. 

Ez valóban lényeges és aktuális téma. Úgy gondolom, a turizmus úgy lehet fenntartható, ha gazdaságilag megéri, és a helyi emberek tudnak ebből profitálni, nem csak egy szűk elit. Fontos, hogy a természeti környezet ne sérüljön, az ökológiai lábnyomot a minimálisra kell csökkenteni. A turizmus hatására a kultúrák is megváltoznak. Egyébként éppen a turizmus fenntarthatóságára nagyon erősen törekednek Bhutánban, mindenképp el akarják kerülni a tömegturizmust és a „túlturizmust”, vagyis ami mondjuk Velencében történik. A turizmusnak is határt kell szabni, van egy mennyiségi korlát, és az is lényeges, hogy mit engedünk meg egy turistának. Ebből a szempontból Nepál volt a rossz példa Bhután számára a növekvő számú hegymászóval, akik iszonyúan sok szemetet hagynak maguk után. Nem véletlen, hogy Bhutánban a 6000 méter fölötti hegycsúcsokat tilos megmászni, – egyébként a vadászat és a halászat is tiltott, hiszen a buddhizmus az állatokat is érző lényeknek tekinti és óvja. A Turizmus Fórumot nagyon jó kezdeményezésnek tartom, már harmadszorra jöttem ide előadni és nagyon szívesen tettem. Azért is jó ez a fórum, mert itt olyan gyakorló szakembereket lehet meghallgatni, akik a dolgok pozitív és negatív oldalát is jól ismerik, bemutatják. 

Úgy tudom, a Bhutánba látogató turistának minden, az országban töltött éjszaka után 200 USD fenntarthatósági díjat kell fizetnie. Ez azért elég magas összeg. Mire fordítják ezt? 

Ez egyfajta adó, amit valóban meg kell fizetniük a turistáknak, ezt az állam fontos közcélokra fordítja. Ilyen a turisztikai infrastruktúra fejlesztése, a kultúra ápolása, de az oktatás, valamint a modern és a hagyományos egészségügyi ellátás is ingyenes mindenki számára. Kiemelt cél a környezetvédelem is, például az ország alkotmánya rögzíti, hogy Bhután területének legalább 60 százaléka erdő kell, hogy legyen, jelenleg egyébként 70 százalék. Valójában Bhután „low volume, high value” elven akarja szervezni a turizmust, vagyis jöjjenek kevesebben, de fizessenek többet és kapjanak is többet, tehát a minőségi turizmust akarják fejleszteni. Tapasztalataim szerint a bhutáni utakra inkább 40 év feletti, sokat látott utazók jönnek, akik felkészülten és nyitottan érkeznek. 

Mi a legfontosabb célod Bhután kapcsán? 

Szeretem ezt az inspiráló kis országot megismertetni másokkal. Célom az is, hogy a buddhista normákat, értékeket és etikát át lehessen vinni a gazdaságba és a vállalkozásokba is. Ezt meg lehetne csinálni, és jót is tenne a gazdaságnak, a környezetnek és az embereknek egyaránt, ez meggyőződésem. 

Török Katalin 

Borítókép: Tigrisfészek kolostor (Valcsicsák Zoltán felvétele) 

További információk: 

Bhutáni utak: www.bhutantour.hu 

Bhután könyv: www.bhutankonyv.hu 

Magyar-Bhutáni Baráti Társaság: www.bhutan.info.hu