Egészségesebben étkezünk a chipsadó bevezetése óta?

13 éve él velünk a népegészségügyi termékadó, becenevén a chipsadó, amelyet az állam az adóbevételeinek növelésén túl azzal a szándékkal vezetett be, hogy az egészségre káros termékek fogyasztását csökkentse a lakosság körében. A Corvinus kutatója, Berezvai Zombor és szerzőtársai megvizsgálták, hogy az adó 2011-es bevezetése óta hogyan változtak a hazai fogyasztási szokások. A kutatók a GfK háztartáspanel 2000 háztartásra vonatkozó reprezentatív adatait elemezték évekre visszamenőleg. A csokoládé, az édes kekszek, a cukros szénsavas üdítőitalok, a sós snackek és az alacsony gyümölcstartalmú italok fogyasztását vizsgálták, ezek az adóztatott termékek teljes forgalmának több mint 90%-át tették ki az adó bevezetése előtt.  

A szerzők arra a megállapításra jutottak, hogy bár az egészségtelen élelmiszerekre kivetett adó eleinte csökkentette a fogyasztást, viszont ezt idővel ellensúlyozta, hogy a táplálkozási szokások és az élelmiszerkörnyezet nem változott, az elkölthető jövedelem pedig nőtt. Nyolc évvel az adó bevezetése után a bevezetés előtthöz képest már többet fogyasztottak a magyarok az egészségtelen élelmiszerekből – több kategóriában ez az érték még az uniós átlagot is meghaladta –, és a fogyasztók teljes élelmiszerköltésének nagyobb részét tették ki. Az adóköteles termékek aránya a megvásárolt napi fogyasztási cikkeken belül a 2010. évi 5,9%-ról 2018-ra 7,4%-ra nőtt. Vagyis az adó nem tudta elérni fő célját, az egészségre káros élelmiszerek fogyasztásának csökkentését.  

Komplex intézkedések szükségesek 

 A Health Policy szakfolyóirat idei augusztusi számában megjelent tanulmány arra is rámutat, hogy az adó társadalmi károkat okozott. „Az egészségtelen élelmiszerek megadóztatása önmagában nem képes a fogyasztás mérséklésére, ráadásul a társadalmi egyenlőtlenségeket is növeli. Mivel az alacsonyabb jövedelműeket sokkal érzékenyebben érinti a drágulás, számukra hátrányosak is lehetnek az ilyen intézkedések, ráadásul jövedelmük nagyobb hányadát vonja el az adó, mint a gazdagabb háztartásokénak” – magyarázza Berezvai Zombor, a Corvinus kutatója.   

A kutatás tehát arra hívja fel a figyelmet, hogy az egészségtelen élelmiszerek megadóztatása önmagában nem elegendő. A tanulmány szerzőinek véleménye szerint a hosszú távú kedvező hatás elérése érdekében komplex intézkedésekre van szükség, például elérhetőbbé és megfizethetőbbé kell tenni az egészségesebb élelmiszereket, illetve növelni kell a fogyasztói tudatosságot oktatási programokon keresztül. 

***

A tanulmány egyik szerzője, Berezvai Zombor kiegészítése a kutatás értelmezéséről

A közlemény kapcsán megjelent sajtóhírekre válaszul a Pénzügyminisztérium Facebook-bejegyzésben állt ki a népegészségügyi termékadó mellett, azt sikeresnek titulálva. Ezt alapvetően két állítással támasztotta alá: (1) a chipsadó jelentős bevételeket generált az egészségügy számára; (2) 2010 és 2018 között 40%-kal nőtt a kiskereskedelmi forgalom, tehát logikus, hogy minden termék fogyasztása nőtt.

A Pénzügyminisztérium közleménye maga cáfolja azt, hogy a chipsadó népegészségügyi szempontból sikeres lett volna. Az a tény ugyanis, hogy az adó jelentős és egyre növekvő állami bevételeket generált, egyértelműen a sikertelenségét támasztja alá, hiszen azt igazolja, hogy az egészségtelen élelmiszerek fogyasztása hosszú távon nem csökkent, sőt, növekedett. Népegészségügyi szempontból az lett volna kívánatos, ha az adóbevételek csökkennek, ez utalt volna ugyanis arra, hogy sikerült visszafogni a fogyasztást. Tehát nincs vita abban, hogy az adó jelentős bevételeket generált, és ez pénzügyminisztériumi szemszögből nyilvánvalóan siker, népegészségügyi szempontból viszont nem az.

A kiskereskedelmi forgalom növekedése pedig nem szükségszerűen kell, hogy minden termék fogyasztását egyöntetűen növelje. A KSH egy főre jutó élelmiszer-fogyasztási adatai alapján 2010 és 2018 között például a zöldségek fogyasztása mindössze 8%-kal nőtt, a kenyerek, péksütemények és egyéb gabona alapú termékek fogyasztása pedig mindössze 4%-kal. Eközben a kutatás eredményei alapján ugyanebben az időszakban a csokoládék fogyasztása 12%-kal emelkedett, a cukortartalmú szénsavas üdítőitaloké 14%-kal, a sós snackeké és kekszeké pedig 18%-kal. Mennyivel jobb lett volna, ha legalább fordítva történt volna ez, és a zöldségek fogyasztása (amiből eleve nagyon keveset fogyasztunk a javasolt bevitelhez képest) nő jobban, és a cukros és sós termékeké kevésbé. Ilyen kontextusban nehéz sikeresnek titulálni a chipsadót.

Mindehhez pedig érdemes még hozzátenni, hogy az adó éppen a legszegényebb rétegeket érintette a legrosszabbul, ami szintén problematikus. Jövedelmük és élelmiszerköltésük arányában ők fizették a legtöbb chipsadót. Másrészt pedig esetükben fordulhatott elő legnagyobb arányban a rosszabb minőségű termékekre való váltás, például a gyümölcslevet egyáltalán nem tartalmazó szénsavas üdítőitalok választása.

A tanulmányban éppen ezért javasoltuk azt, hogy a kívánt népegészségügyi célok elérése érdekében komplex intézkedéscsomagra van szükség. Ennek része kell, hogy legyen az egészséges életmódra való edukáció gyermekkortól kezdődően, illetve az egészséges élelmiszerek fogyasztásának ösztönzése marketingkampányokon, kóstoltatásokon, illetve árjellegű támogatásokon (pl. alacsony áfaszinten) keresztül. Azonban nehéz kedvező népegészségügyi változásokat elérni, amikor például a zöldségek és gyümölcsök áfaszintje Európában a legmagasabb, miközben a legutóbbi áfacsökkentés a 30-36%-nyi cukrot és 10-14%-nyi telített zsírsavat tartalmazó túró rudit érintette, nyilván növelve annak fogyasztását, ezáltal pedig növelve a népesség cukor- és telítettzsírsav-bevitelét.